Mészáros Ferenc: Pacsa története (Zalai Kismonográfiák 4., Zalaegerszeg, 1998)

Horváth László András: Pacsa története a kezdetektől a római hódításig - Rézkor (kb. i.e. 3500–2500-ig)

ken feltárt néhány sírból annyi azonban kiderül, hogy a hagyományos csontvázas temetkezés mellett nem volt ismeretlen a halottak elhamvasztásának szokása sem. Használati tárgyaik közül az agyaghoz kevert grafittól csillogóan fekete edényeik, ékszereik közül a korong alakú, kis domborításokkal díszített aranycsüngők emelkednek ki. Feltétlenül megjegyzendő, hogy a Dunántúlon ezek a tárgyak voltak az elsők, melyeket aranyból készítettek és ilyent már a társadalom nem mindegyik tagja viselhetett. Európai hírű lelet a Zalaszentgrót melletti Csáfordon szőlőforgatáskor előkerült korongpár (KOREK 1960), mely egyik névadója is lett ennek az ékszertípusnak (Stollhof-Csáford-típus). A kultúra házairól a kis-balatoni ásatásokon felszínre került falalapozás-nyomokból rendelkezünk ismeretekkel. A ZalavárBasaszigeten M. Virág Zsuzsa által végzett kutatások során trapéz és deltoid alakú kiscsaládi házak nyomaira sikerült bukkanni. Az épületek szabálytalan távolságra feküdtek egymástól, látszólagos rendezetlenség benyomását keltve, ámde irányításuk azonos volt. Rövidebb faluk keleti illetve nyugati irányba nézett (VIRÁG 1990, 71-75; Abb. 1-3; VIRÁG 1996, 22. és Abb. 3). Amikor nálunk a Balaton-Lasinja-kultúra élt, akkor a Kárpát-medencétől északra és északnyugatra már egy másik kultúra fejlődött és erősödött, hogy a korszak végén terjeszkedni, vagy inkább vándorolni kezdjen. Ennek során az egész Dunántúlt elfoglalták az ismét Közép-Európa felől érkezők. Rövid életű telepeik, sajnos, csak nagyon kevés nyomot hagytak maguk után, temetkezésük is csak itt-ott bukkan fel. Jellegzetes díszű edényművességükről tűzdelt barázdás kerámia kultúrájának nevezi őket a kutatás, mivel hogy a népek nyelvét és nevét még mindig nem ismerjük (KALICZ 1991, 362-375). Rendkívül ritka településrendszerüknek eddig egyetlen egy elemét sem ismerjük, sem Pacsa területéről, sem a Principális-csatorna völgyéből. Legközelebbi előfordulásai Söjtörön, ill. Bakon vannak (HORVÁTH - SIMON 1998, Karte 6). Ez utóbbi lelőhelyen hat éven keresztül folytattunk kutatásokat, melyek során ennek a kultúrának számos objektumát, köztük egy kultuszgödröt sikerült feltárnunk. Ez a benne talált leletek - összetört edények, feldarabolt állatok csontjai, kisebb eszközök - és a gödör formája alapján a termékenységrítus szolgálatában állt (HORVÁTH 1990). Hogy mennyire volt békés ez a korszak, arra valamelyest fényt vet az a tény, hogy míg az előző időszakból nagyméretű és komoly súlyú, tehát fegyverként is használható rézcsákányok, ill. rézbalták ismertek, a középső rézkor második feléből néhány apró réz ékszeren és fém öntésére alkalmas agyag öntőtálakon kívül semmit sem tudunk a fémművességükről. A kerámiaformák tanúsága alapján ez a kultúra békés folyamatosságban fejlődött át a következő nagy korszakba (késői rézkor), amit a Kárpát-medencében bolerázi illetve badeni kultúrának nevezünk. Fontos újdonsága ennek a periódusnak, hogy az őskor során elő12