Mészáros Ferenc: Pacsa története (Zalai Kismonográfiák 4., Zalaegerszeg, 1998)

Mészáros Ferenc: A község neve - Az első világháborútól a gazdasági válságig (1914–1929) - Az első világháború hatása a község életére

b) Kaszálás Ez volt a mindenki által elismerten legnehezebb munka, amelyre csak egészséges, felnőtt férfi volt alkalmas, hiszen esetenként napkeltétől napnyugtáig folyamatosan kellett végezni. Gyakran a gazda is együtt dolgozott a munkásaival. A nehéz munkával arányos volt a bérezés: napi 4 korona és másfél liter bor. Ebben az esetben a munkáltató nem adott ellátást; a munkás vagy magával vitte ebédjét, vagy valamelyik családtagja pontosan 12 órára a helyszínre szállította azt. Az időpont azért volt rögzített, mert egy réten gyakran több napszámos is dolgozott, de az összehangolt munkavégzés és az egységes bér miatt egyszerre kellett étkezniük, s a déli harangszó az egész határban hallható volt. Ha a gazda biztosította az ellátást, akkor csak 3 koronát fizetett, de a másfél liter bor akkor is járt. Az sem volt ritka, hogy nem konkrét időpontban, hanem átalánydíjban egyeztek meg; ebben az esetben 1 katasztrális hold lekaszálásáért 5 korona járt. Sokan kedvelték ezt a megoldást, mert voltak a határban olyan dűlők, ahol déltájt megrekedt a meleg, s a kibírhatatlan hőség miatt csak „harmatjával" lehetett kaszálni.

15 c) Szőlőpermetezés Ez a munka a kaszálással egyenértékűnek számított. Itt is csak felnőtt férfiak számára állapítottak meg munkabért, más csak végszükségben végezhette a munkát. egy felnőtt férfi napi bére május 3,00 korona + másfél liter bor június 4,00 korona + másfél liter bor Akkoriban legfeljebb háromszor permeteztek, ezért csak a fenti hónapokra állapítottak meg munkabért. A gazdák nagyon megválogatták munkásaikat: gyakorlatra, bizonyos szakértelemre, valamint alaposságra és lelkiismeretességre is szükség volt, mert ezeknek hiányát a termés bánta. A bort sem mérték ki kínos pontossággal, de arra ügyeltek, hogy a dolgozó munkaképes maradjon. d) Igásfogattal végzett munka 114