Mészáros Ferenc: Pacsa története (Zalai Kismonográfiák 4., Zalaegerszeg, 1998)

Horváth László András: Pacsa története a kezdetektől a római hódításig - Rézkor (kb. i.e. 3500–2500-ig)

erősen megnőtt a környék betelepültsége. Csak Pacsa mai területén tíz települését ismerjük a Kárpát-medence nyugati és északkeleti felétől DélBajorországig, ill. Dél-Lengyelországig nyúló ún. lengyeli kultúrának.

1 Ez a művelődés, mely fejlett déli, a Balkánról származó kulturális elemeket is magába foglalt kialakulásának folyamatában, különösen gazdagon képviselt ezen a tájon Pacsán kívül is. A Principális- és Szévíz csatornák mellett a Válicka völgyét is sűrűn betelepítették (HORVÁTH L - SIMON 1998, Karte 3), de nyomaik a megye más területein sem ismeretlenek (Évezredek 2. térkép; SZŐKE 1995, pl. 3). Különösen sok nyomát találtuk a kultúrának a Principális-csatorna partján, amelyek közül kiemelkedik a Baranya-dűlői lelőhely. Hasonló méretű települést ismerünk Cseke-házán a Csónakázó-tótól délre, a vízmű közelében is. A neolitikumnak erre a fejlett szakaszára a közösségi temetők kialakulásának szokása jellemző. Sajnálatos tény, hogy a Dunántúl nyugati-délnyugati feléből még egyetlen egy ilyen temetkezés sem került elő. Van olyan vélemény, mely szerint ez nem csak a véletlen műve, hanem kulturális előzményekből eredő okai vannak. A földművelés mellett továbbra is nagy szerepet játszott az állattenyésztés. A mindkét mezőgazdasági ággal szoros kapcsolatban álló termékenységkultusz részei lehettek a kultúra korai szakaszaiból ismert női alakot formázó agyagszobrocskák. A lengyeli kultúra különleges helyzetben van a magyarországi újkőkor művelődései között, mert az egyetlen, melynek késői (III.) szakasza már egy másik nagy korszakba, a rézkorba tartozik. Rézkor (kb. i.e. 3500-2500-ig) A rézkor elnevezés, melyet a magyar kutatás már több mint egy évszázada használ, eredetileg az első jelentős méretű fémeszközök feltűnésének és használatának korára utal. A valóságban kisebb réztárgyak - árak, gyűrűk és gyöngyök - már a neolitikumban is használatban voltak, az igazi vízválasztó tehát inkább a fémöntés technikájának ismerete lehetne. A rézkor azonban sokkal több ennél, gazdaságában, társadalmi fejlettségében és tegyük hozzá: klímájában sem hasonlítható az azt megelőző periódushoz. A késő neolitikumhoz képest a Dunántúl rézkorának csak a kerámiamüvességében lehet csekély változásokat megfigyelni, sokszor olyan kicsinyeket, melyek csak a szakember számára jelentenek valódi különbséget. így pl. megjelenik néhány új edényforma és -díszítés, eltűnik, vagy minimálissá válik az azokon alkalmazott festés. Jelentős eltérés ezzel szemben, hogy a telepek száma valamelyest csökken, ugyanakkor méretük megnő a korábbi korszakéhoz képest. A sokszor új helyen felépített falvak magas dombok tetején találhatók, jól védhető, stratégiailag is fontos helyeken. A természet nyújtotta védelmet sokszor 10