Sorok János: Zalabér története (Zalai Kismonográfiák 3., Zalaegerszeg, 1997)

Zalabér átkelőhelyei és útjai

Zalabér átkelőhelyei és útjai Zalabérben az utak szempontjából az átkelőhelyek jelentették minden időben, de legfőképpen a középkorban a legnagyobb problémát. Legalább a 16. századig a nagy ingoványokon nem voltak töltések, és a vízfolyások felett nem voltak hidak, egyszerűen átgázolhatatlan volt a nagy sártenger. Éppen ezért a Zala túlsó partján egészen a török világ végéig más községek voltak. így kezdetben barlabáshidai birtok, majd később Bozol. A nagy ingoványról ezt jegyezte fel a Zala megyei vámösszeírás 1726-ban egy 81 éves ember nyilatkozatából „... már 60 esztendőtül fogva itt lakik és mindenkor tudgya és még az eö elöttö lévő öregektül is mindenkor úgy hallotta, hogy híd nélkül ez nagy sarok miatt nem lehetett, s most sem lehet által mennyi Bérnél a Szálán, midőn kicsin is, ha árban nincs is az Szála, amennyivel inkább nem lehet, midőn nagyobb."

492 Az 1393/93. évi osztozkodásnál egy kikötőről, névleg Gerend-ről olvasunk Bér és Vadkert határán.

493 Ez a kikötő nemcsak révátkelésül szolgált, hanem a Zala egyik ágán, avagy egy csatornán ki is vitte az utasokat az országútig vagy legalábbis a malomig. Minden bizonnyal a kis vár ezt az átkelőhelyet, majd később a hidakat is volt hivatva védeni, beleértve a szintén nem messze lévő barlabáshidai átkelőt is. Különös, hogy a béri Ányosok címerében egy oroszlán horgonyt tart a mancsában.

494 A barlabáshidai híd nagyon régi keletű. 1246-ban a Tűrje nembeli Szentgróti Dénes nádor vette meg Barlabáshidai Endrétől vámjával együtt, „cum duobus molendinis et ponte in fluvio Zala...", és a türjei premontreieknek ajándékozta.

495 1392-ben Béri Mihály osztozkodik rajta Molnár Miklós rokonával.

496 1408-ban az alispánok és szolgabírák azt vallották Garay Miklós nádor előtt, hogy Barlabáshidának ember emlékezet óta volt már hídvámszedési joga: „ab antiquo cuius memoria non extaret, sed nullám haberet falsam viam".

497 Nem lehetetlen, hogy már a rómaiaknak is volt itt valamiféle átkelőhelyük, hisz többen a közelben fekvő Dötk községet azonosítják a római Mestrianummal. Bér hídjairól így nyilatkozott a fent említett Rácz György „az elmúlt törökös üdőkben is mindenkoron vámot szedtek az ollyatimoktól, az kik az hídon általjártak."

498 Szavaiból következtetve a hidak keletkezését a 16. század végére tehetjük. Ezeket csak akkor építhették, amikor az országút töltése már megvolt. Ennek a több mint fél kilométeres töltésnek a megépítési idejéről nincsen biztos tájékozódásunk. Holub József II. Ulászló idejében sejti, amikor is azt írja Zala m. középkori vízrajza című könyvében: „II. Ulászló 1508-ban megengedte a Sitkeyeknek, hogy mivel a Véged határában lévő mocsárban nagy költséggel töltést építettek, s vele a megye érdekeit is szol72