Sorok János: Zalabér története (Zalai Kismonográfiák 3., Zalaegerszeg, 1997)

Zalabér átkelőhelyei és útjai

gálták, ott vámot szedhessenek." Félszázad múlva a török elől elmenekült jobbágyok, mint az 1596-i adólajstromokban olvassuk, a Bér mellett elterülő mocsarakban húzták meg magukat.

500 „Tekintetes Zala Vármegyének Vízi Leírása" 1832-ben ezt mondja a hidakról: „Zalabér, hol a Zalán való szabad általjárást a NN. Vármegye, vám nélkül, 112 ölnyi (211,6 m) hosszú töltés által 2 nagy fa és három kőhidakkal együtt tartja és csináltattya. Azon Szt. Nep. János kő képtül által menvén a Zala Vize Töltésen lévő három kő és két nagy fa hidakon a Zalabéri mostani Postaházig 155 öl 1." A postaépület éppen az egyik híd mellett volt, így a hidakra 43 öl esik, ami 81 méternek felel meg.

501 A legfontosabb béri utakkal már a 13. században találkoztunk. 1.) A Bér-Vadkert-Barlabáshida-i út. Az 1247. évben Dénes nádor által a türjei premontreieknek ajándékozott barlabáshidai birtok határa a Zala folyó jobbpartján keleti irányban kiindulva a „villa Ber"-ből jövő útra ér és azon is halad déli irányban egész Barlabáshidáig tovább. Ez az út még ma is megvan, de jelentéktelen földúttá fokozódott le, sőt Pakod határán fel is szántották. A templomtól indult el és - ha egy domb esetében is mondhatjuk - egy hágón ment keresztül egészen Vadkertig, a mai gáti rétig. Itt a vadkerti út szakadt ki belőle, az út másik oldalán pedig már a barlabáshidai birtok követte.

502 A barlabáshidai híd előtt a két út ismét találkozott, jobban mondva keresztezték egymást, és az egyik átment a hídon, a másik viszont folytatódott délnek A hídon átmenő út csakhamar beletorkollt a megyei útba, a „via publica"-ba E betorkollást imigyen találjuk meg az oklevélben: A birtokmezsgye a hídtól délre áthaladt a Zala folyón, és a másik oldalon a megyei útra ért. Itt északnak vette folytatását, mígnem az út kettéágazott, „Via duplicator". íme ráértünk az egerszegi „postaútra".

503 De mielőtt még ezt az utat tárgyalnánk, meg kell említenünk, hogy a béri útból Vadkertnél egy másik út is leágazott, amely a Zalán való átkelőhelyhez, Gerend kikötőhöz vezetett. Különös, hogy a Zsigmond-kori oklevél a Bér-Vadkert-i utat „via magna"-пак nevezi.

504 2.) De folytassuk az utat a Zala másik oldalán! Itt találjuk a SümegZalaegerszeg-i megyei utat, avagy valamikor a Buda-Pettau-i út alsó vonalát. Ezt a „via publica"-t „magna via provincie-nek is nevezték.

505 Sümeg felől jött és a Zalát elérve délnyugat irányban követte annak folyását, és elhaladt Barlabáshida-Pakod-Egerszeg-Cséb vámhelyek mellett. Lövőnél elhagyta a megyét, majd Rákosnál az országot, és Pettaun át Olaszországba vitt. Ez lehetett a Buda-Pettau-i vonal alsó útja.

506 1832-ben azt olvassuk a Vízügyi Intézet jegyzőkönyvében, hogy a bozoli vendégfogadónál, ahol egy kis kőhíd van, ágazik le a „Posta útbul" a 73