Sorok János: Zalabér története (Zalai Kismonográfiák 3., Zalaegerszeg, 1997)

A Plébánia története - A templom

is azok példáját követik - hogy a Szentgróti Miklósnak és fiának a Vadkertre menő úttól délre jutó birtokrész mellett egy teljes sessiót adnak a „Szt. Miklós templomnak és a benne most és majdan működő papoknak". A templom ott állt, ahol a mai. Békefy Rémig „A Balaton környékének egyházai és várai a középkorban" című munkáját az 1333-as és 1334-es tizedjegyzék alapján szerkesztette meg.

253 Térképmellékletére Bért is az egyházas helyek közé rajzolta be. Természetesen, ahol pap van, ott istentiszteleti hely is van. Nem így fordítva, így Zalabérben biztosan létezett templom a következő időkben: 1357ben, 1437-ben, 1498-ban. 1468-ban pedig kimondottan a templomot említi egy oklevél: ugyanis március 5-én a béri templomban tett esküt Kecskédi Laszlóné, Béri János unokája arra, hogy a bagotai (Szentgrot mellett) birtok nem örökölt, hanem vásárolt birtok, így unokatestvére, Klára asszony nem hagyhatta jogosan az örményesi pálosokra.

254 „Az ellenség járta földön elnéptelenednek a községek, a templom hívek nélkül árva marad s nem lévén gazdája, egy ideig dacol az idő viszontagságaival, majd lassan romlásnak indul. Ez a helyzet öt községben: Palinban, Zalabérben, Pacsán, Dötkön és Alibánfán." Ezt írja Pfeiffer tanár úr „A Veszprémi Egyházmegye legrégibb Egyházlátogatásai" című könyvében.

255 Pfeiffer professzor fenti állítását Gáspár mester, egerszegi plébános 1555ben végzett látogatásainak tapasztalataira alapozza. E látogatást Köves András püspök rendeletére Szepetneki Gáspár őrkanonok számára végezte. A kapornoki kerületet is bejárva Csány, Kehida, Koppan, Csáford után Zalaszegre érkezett, ahol rablók által összetörve találta a templomajtót, majd átjött Bérbe, és csak ennyit jegyzett fel: „Bel vacat, ecclesia desolata est", azaz: „A plébánia szünetel, a templom romokban hever". Ki művelte ezt, hisz a török még nem járt itt? A földesurak, várurak egymásközti acsarkodásai, villongásai a gyarapodási mohóság a templomot, a plébániát sem kímélte. Ezután pedig nem olyan idők következtek, hogy templomépítésre valaki is gondolhatott volna, hisz a török portyázok elől szüntelen bujkálni kellett, és örülhettek szegény jobbágyok, ha életüket meg tudták menteni. A béri vár végvárrá nyilvánításával kezdett a helyzet egy kicsit javulni. Ha máshol nem is igen volt pap, de a végeken tartottak papot és így természetesen istentiszteleti helyet is. Bérnek is lehetett valamiféle temploma már a falu török általi lerohanásakor, 1644-ben. Ányos Péter várkapitány leveléből, illetve Batthyányhoz intézett jelentéséből ezt olvassuk: „...tegnap úgy, mint hétfőn a szentgróti vitézek sok óráig Szent Miklós felől harcoltak az kanizsai vitézekkel ... úgy annyira, hogy szegény Bért is nyerték ,.."

256 Szent Miklós itt templomot jelent, éppúgy, mint napjainkban még mindig a Szent János (kápolna). Szomoltz, az első plébános is ezt jegyezte be a Ha35