Sorok János: Zalabér története (Zalai Kismonográfiák 3., Zalaegerszeg, 1997)

A Plébánia története - A templom

lottak Anyakönyvébe: „1719. január 7-én az Urban elhunyt 70 éves korában Szabó István, a béri Szent Miklós templomban van eltemetve..."

257 Mintha a név folytonossága a hely folytonosságát is igazolná. Ez a templom természetesen csak fából készült,

258 1726-ban váltotta fel a kőtemplom. Legfeljebb amiatt gondolhatunk e templom külsőbéri helyére, mert a szentgrótiak a plébánia felől érkezhettek először az Agaréthez, ahol a törökök tartózkodási helyét feltételezzük. Ennek viszont ellentmond az a tény, hogy a várhoz vezető út a templomnál kezdődött. 1678-ból a plébánost is ismerjük, a fent említett időben viszont egy protestáns lelkészt.

259 Az a hiedelem, hogy a Nemestemetőben vár volt és benne várkápolna, amelynek harangjait lelőtték volna a törökök, és azok a Zalába gurultak, hamisnak bizonyul, minthogy a Nemestemetőben nem volt vár, legfeljebb kápolna, de erről sincs semmiféle adatunk.

260 Sőt még a létező várban sem volt kápolna, mert az egész vár nagyon kicsi volt. A szomszéd Zalaszegről is ugyanez a legenda kering: fent az aranyadi hegy végső nyúlványán templom állt, és annak a harangja hasonló sorsra jutott. A templom létezése hihető. Igazolják a környéken fellelt sírok, meg maga a plébánia létezése.

261 A katolikus Egyház újjászervezésével, amely békésebb időkben, úgy 1711 után vette kezdetét, Zalabér egyházi vonatkozásban is hamarosan helyreállt. Már 1718-ban ismét van plébánosa, anyakönyvei és istentiszteleti helye.

262 Ezt a fából készült templomot 1726-ban egy kőtemplom váltja fel, ezt az uraság építtette.

263 A veszprémi papi jövedelmek összeírásai erről így emlékeznek meg: „Ecclesia noviter errecta, nullius sancti adhuc dicata" azaz „újonnan épült templom eddig még védőszent nélkül", avagy „épülő templom".

264 1733-ban pedig: „Habet ecclesiam recenter aedificatam" azaz „újonnan épült temploma van".

265 Ez a templom szilárd anyagból épült, benne foglalt helyet a kripta is, amelybe az Ányosokat és utódaikat, a Horvátokat temették. Benne volt Krizmarics sírja is az oltár előtt. Egy oltára volt hordozható oltárkővel, sok képpel. Új volt a szószék, nagyon szépen kifestve. Kelyhe egy volt paténával, rézből. Hat kazulája volt, két albája, két palástja, egy véluma, egy misekönyve, öt kisebb-nagyobb zászlója, két csengője, egy nagyobb harangja. Természetesen több kehelyruhája stb. Adóssága: 40 Ft. A torony keresztjét 1745-ben, Szt. Simon és Júdás ünnepén prédikáció közben iszonyatos robajjal ledöntötte a szélvész.

266 Ünnepélyes keretek között helyezték vissza. A temető itt is a templom körül volt. Ez a templom eleve kicsinek bizonyulhatott, mert Krizmarics plébános valóságos vagyont gyűjtött egy új templom építésére, és meg is lehetet benne a szándék, hogy még a saját plébánossága alatt megvalósítja tervét. Nem telt bele sok idő, és az új templom máris felépült. Az 1778. évi Can. Vis. így ír 36