Sorok János: Zalabér története (Zalai Kismonográfiák 3., Zalaegerszeg, 1997)

A zalabéri vár - A vár története

Nagy Imre és Nagy János tizedesével és más hadukkal együtt a veszprémi püspök, hogy már három év óta nem fizetnek bortizedet.

185 Ki tudja, e vészterhes időben volt-e egyáltalán termésük. Ők magukat nem tartották mint várvédő vitézek - semmiféle tized fizetésére kötelezőnek. Zsoldot igen rendszertelenül kaptak, és nagyon sokszor el is maradt az, megélhetésük a bortermelésből volt. Magának a kapitánynak sem volt más jövedelme, mint a hegyvám. A püspöknek 20 akó járt volna évente. Nagy volt a szegénység. A szentgróti és béri vitézlő rend tagjai imigyen panaszkodnak Batthyánynak: „Botokkal s csaknem mezítelenül kölletik őfelsége kapuit őriznünk"

186 1649-ig a török által okozott kár: 4 személyt vittek el és 24 lovat, 2 személyt megöltek.

187 Kellene a várba egy vajda és 10 gyalogos.

188 1650-ben 20 gyalogos részére küldenek posztót, és Ányos Péter 1653-ban 10 lovas megfogadására kap még posztót.

189 így töltődik fel lassanként a csatározásokban és portyázásokban történt megfogyatkozás. Az 1655. évi országgyűlés szerint Bérben 30 lovasnak és 20 gyalogosnak kell lenni.

190 A veszprémi püspökkel tovább folytatódnak a perek. 1673-ban Tóth István gyalogos vajda lesz a vádlott és gyalogosai. Ezek között van öreg Kis János, Dobos Márton és többen pakodiak. Kissenyei Sennyei István veszprémi püspök a körmendi vármegyegyűlésen tárgyaltatja ügyüket, és kötelezteti a bortized megfizetésére őket.

191 A török rabló portyák csak rádupláztak a nép szenvedéseire. Tóth István vajda írta meg levél formájában ez irányú panaszait. E levelek 1681-82. között kelteződtek, és hátlapjukon ez áll: „Az békesség alatt történt excursiok Consignatioja" azaz a „béke ideje alatt történt portyázások feljegyzése".

192 Maguk az események 1678. és 1681. között zajlottak le. Csak ami a várra vonatkozik, az álljon itt. „1680. Szentháromság vasárnapján Német Gyurkó renegát egészen a vár erődítményéig tört előre számos törökkel, de csak egy lovat tudtak zsákmányolni." „Ugyanebben az esztendőben Szt. Mihály napjának táján viszont éjszakai időben ólálkodtak a renegát vezette törökök a végvár körül, de mikor látták, hogy nem jutnak zsákmányhoz, ... visszatértükben a szentgróti szőlőhegyen néhány katonát kínoztak meg." Az előző idők szenvedéseiről pedig Ányos Péter várkapitány ír kimerítően, aki levelezésben áll Batthyány Ádámmal 1641—1659-ig, és leveleiben leírja a saját török fogságát és a Zala völgye népének sok szenvedését. 1680 és 1690 között „A végbeli szabad legények száma Bérben 5 tizedes alatt 42 fő."

193 A török elleni felszabadító harcokra Bérből 5 lovas és 10 gyalogos vonult táborba.

194 A végvár még 1688-ban is 60 hajdúval rendelkezett a Haditanács ösz28