Fejezetek Csesztreg történetéből (Zalai Kismonográfiák 2., Zalaegerszeg, 1996)

Szőke Béla Miklós: A Kerka völgye a Krisztus utáni első évezredben (Csesztreg és környékének településtörténeti kérdései a római megszállástól a magyar államalapításig)

(456-473) valószínűleg az egyik gót király, Thiudimer központjaként működött. A gótok délre költözése után Pannónia Prima tartományt Odoaker - az utolsó római császár, Romulus Augustulus trónfosztója, az Itáliába menekült szkirek királya - rövid ideig itáliai királyságához csatolta (476). Az állandósult létbizonytalanság miatt Odoaker bátyja, Hunvulf hamarosan mégis kénytelen volt elrendelni, hogy a Duna menti tartományokból, Noricumból és Pannoniából telepítsék ki a római lakosságot. Ezzel végérvényesen befejeződött a Duna-vidék római élete (488). Rövidesen Odoaker királysága is veszélybe került: véres harcokban Nagy Theoderik, a hagyomány szerint Keszthely-Fenékpusztán született keleti gót király került felül és Ravenna székhellyel megalapította itáliai királyságát (493). Ekkor Pannónia kifosztott, elhagyott és elnéptelenedett tájain valószínűleg a Theoderikkel szövetséges szvébek kóbor csapatai tanyáztak, mígnem az 520-as évek második felében, Nagy Theoderik halála után (526) a korábban már az Észak-Dunántúlon megtelepült langobardok birtokába került ez a vidék is (568-ig). A hunok, gótok, szvébek, langobardok egymást gyorsan váltó népeinek egyike sem szállta meg azonban a Kr.u. 5. század első felére már szinte teljesen elnéptelenedett zalai dombvidéket. Ez a terület ugyanis települési tömbjeik nyugati határán kívül esett - bár a Borostyánutat, mint az Itália felé vezető hadi utat, nyilván használták és így vidékünkön is áthaladtak.

11 Avar kor A Kárpát-medence történetében új fejezet kezdődött, amikor - a hunok óta először - ismét egy keletről érkező, „magát avarnak nevező" nomád nép, a Közép- és Belső-Ázsiából néhány évtized alatt a Dunáig eljutó, türk nyelvű törzsszövetség és a hozzájuk csatlakozott szlávok szállták meg a Duna völgyét (568). Keleten csiszolódott diplomáciájukkal és ellenszert nem találó hadművészetükkel az avarok előbb a Tiszántúlt birtokló gepidákat, majd a Dunántúlon megszállt langobardokat űzték el, a Kárpát-medence történetében először egyesítve egy nép uralma alatt a Duna két partjának régióit. Míg a gepidák ezután eltűntek a történelem színpadáról, a langobardok szabad elvonulást nyerve 568 húsvét hétfőjén a Dunántúlról Észak-Itáliába vonultak el, ahol a 26