Fejezetek Csesztreg történetéből (Zalai Kismonográfiák 2., Zalaegerszeg, 1996)

Szőke Béla Miklós: A Kerka völgye a Krisztus utáni első évezredben (Csesztreg és környékének településtörténeti kérdései a római megszállástól a magyar államalapításig)

Halicanum volt. Bár a település pontos helyét máig sem ismerjük, az itineráriumok (útleírások) alapján Alsólendva-Hosszúfalu környékére lokalizálható. Itt ágazott ki a Borostyánútból kelet felé az a Kárpátmedencét diagonálisan átszelő út, mely Nagykanizsától a mai M7-es út nyomvonalát követve a Kis-Balaton térségéig, majd a Zalán Balatonmagyaród-Hídvégpusztánál ill. Keszthely-Fenékpusztánál átkelve a Balaton északi oldalán haladt tovább Aquincum (Budapest) irányába. Zalabaksánál, a közúti híd építésekor, a Kerka folyó medrében 1952-ben találtak egy finom, kristályos fehér mészkőből (a Pohorje [Bacher] hegységben található ún. stájermárványból) készült sírkövet, amely „Pannónia egyik legszebb kőfaragási emléke, de a vízfolyás a faragott felületet csaknem teljesen tönkretette. A képmezőt csavart, lent három pikkely sorral borított féloszlopok szegélyezték. A sarokháromszögekben delfinek, az oromzatban medúzafo látható. Mindkét motívum Nyugat-Pannónia 1-2. századi sírkő plasztikájának leggyakoribb oromzati díszítése. A képmezőben vadászjelenet van, a frízen három kiterjesztett szárnyú sas girlandokkal. Ezt a frízt Celeiában (Celje) és Poetovioban (Ptuj) találjuk meg."

3 A felirat alig olvasható. Eszerint egy Publius Naevius Apollonius nevű libertus (felszabadított rabszolga) magának, feleségének, Vibia Firma-пак és fiának, Naevius Constantius-пак állíttatta a sírkövet. A sírkő ma a zalaegerszegi Göcseji Múzeum gyűjteményét gazdagítja. Letenyén 1952-ig állt a kastélykertben, majd onnan a nagykanizsai Thúry György Múzeumba került egy egyszerű stájermárvány síroltár, melyet Caius lulius Flavianus állítatott lányának, Faustinának., Mindkét kőemlék - a többi zalai emlékhez hasonlóan - az 1. század legvégén és a 2. század első felében készülhetett, s észak-itáliai veteránok vagy felszabadított rabszolgák családjának (valószínűleg Poetovioban készült) sírkövei voltak. A lakosságnak csak ez a szűk, idegen eredetű rétege engedhette meg magának - az is csak egy rövid időszakban - a sírkőállítás költséges szokását. Ebben az időben ugyanis az ugrásszerűen megnövekedett létszámú dunai hadsereg ellátásában a Legio XV Apollinaris által az 1. század második felében kiépített ősi kereskedelmi út, a Borostyánút jelentős szerepet játszott. De a kavicsalapozású, átlagban 30 cm magas, a bázisban 7-10 m, járófelszínén 5-9 m széles, helyenként nagy bazaltlapokkal fedett úton

5 (ld. 22