Ruzsa Károly: Zalavég története (Zalai Kismonográfiák 1., Zalaegerszeg, 1994)

II. fejezet: A középkori Véged - A Sitkey család birtokszerzése

családnak azt az ágát, amelyiket a 15. századtól Kissitkei Sitkeyeknek neveztek. Sitkey Csépán leszármazottait pedig a 15. századtól Nagysitkei Sitkeyeknek nevezték. Az első időszakban kisnemesi család volt a Sitkey család és csak a 14. század folyamán kezdték birtokaikat és vagyonukat gyarapítani. Ebben az időben kezdtek 'Jzonyos rangra is szert tenni, ami a királyi udvarba való bejutásukkal függ össze. A család tagjainak személyes részvétele az 1326. évi hadjáratban azt mutatja, hogy bátor emberek voltak, akik nem féltek kockára tenni az életüket és a testi épségüket. A hadjáratban való részvételük azt is mutatja, hogy a család hű volt a királyhoz, hiszen az ő oldalán harcoltak a kiskirályok ellen. Bizonyára felismerték, hogy vagyonukat megvédeni és gyarapítani csak a király oldalán tudják. Ha a hatalmaskodók és a jogtalanság oldalára állnak, akkor ők is elbuknak a hatalmi harcokban a kiskirályokkal együtt. Az is a királyi seregbe vihette őket, hogy a Vas vármegyei Héder nemzetségbeli Kőszegi család, akik birtokaikon kiskirályként uralkodtak, sárvári váruk révén közvetlenül is szomszédosak voltak velük. Ezáltal pedig hatalmaskodásaikkal folyamatosan veszélyeztették a Sitkeyek falvait. Amint láttuk I. Károly király már 1325-ben kedves és szívesen látott híveinek nevezi a Sitkey eket, tehát már korábban királypártiak lettek. Mivel Károly király általában a középnemességre igyekezett támaszkodni, ezért a királyi udvarban szinte biztos érvényesülésre lehetett számítani. A Sitkey család tagjai országos méltóságokba soha sem jutottak, megmaradtak a tehetősebb köznemesség szintjén, de kisebb adományokat és kiváltságokat ők is kaptak a királytól a szolgálataikért cserében. Jutalmul megkapták Végedet, a Veszprém vármegyei Vinárt és a Fejér vármegyei Vajtát is.

55 A család tagjai bekerültek a királyi udvarba, mivel egy 1325-ben íródott oklevélben arról írnak, hogy Sitkey István és Sitkey Lőkös a király kíséretében a tengerparton tartózkodott. Ez a tengerparti út valószínűleg Károly király nápolyi útjával lehet összefüggésben, amikor is a kisebbik fiát összeházasította a nápolyi király leányával. A Sitkeyek ezen az úton bizonyára a király fegyveres kíséretéhez tartozhattak. 1335-ben, tehát még ugyanebben az évben Sitkey Istvánt királyi, Sitkey Lőköst pedig királynéi apródnak nevezik. (István: magister aulae noster iuvenis, Lőkös: aulae reginalis iuvenis) Ez arra utal, hogy valamikor a királyi udvarban nevelkedhettek apródként, később pedig tagjai lehettek a királyi udvar köré tömörülő fegyveres csoportnak, a lovagságnak. Életkoruk szerint ekkor már semmi esetre sem lehettek apródok, mivel mindketten a 40. évük felé közeledhettek, ezért valószínűleg már a lovagok közé tartoztak.

56 Az első komolyabb kiváltságot azzal kapták a család tagjai., hogy a király 1326. augusztus 1-én kivonta a családot Vas, Zala és 24