Ruzsa Károly: Zalavég története (Zalai Kismonográfiák 1., Zalaegerszeg, 1994)

V. fejezet: Az egyház története - A középkori templom története

káptalan az utolsó három évet kivéve mindig a birtokában volt a tizedek negyed részének, ezért a plébánosok ettől őt jogtalanul fosztották meg. A jogtalanul elfoglalt negyedet vissza kellett bocsájtaniuk a káptalan részére, ezen felül még 900 forintot is meg kellett téríteniük, mivel évi 300 forintnyi jogtalan jövedelemhez jutottak. A plébánosokat terhelte a 150 forintra rúgó perköltség is, így összesen 1050 forintjukba került a káptalan tizednegyedének lefogalása.

334 A hosszú pereskedés során kiadott különböző oklevelekből két végedi plébános nevét is megismerhetjük. Demeter Péter volt az, aki több társával egyetemben megakadályozta a veszprémi káptalant a tizednegyedek beszedésében. Ezzel a Demeter Péterrel az 1417 és 1419 között kiadott oklevelekben találkozunk. A per végére azonban vagy eltávolították Pétert a végedi plébánosi állásából vagy meghalt, mert az ítélethozatal idején már másik plébánosa van Végednek. A bírák által kiszabott büntetést már István végedi plébánosnak kellett megfizetnie. Istvánnal az 142l-es év folyamán kiadott oklevelekben találkozhatunk.

335 Még javában zajlott a fenti per, amikor egy másik forrásban is találkozunk a végedi templommal és annak kegyurával. 1418. március 16-án Sitkey László fia Mihály -I. Zsigmond király udvari sáfárja, aki urával éppen külföldön tartózkodott- egy kéréssel fordult V. Márton pápához. Kérte, hogy engedélyezzen búcsút, azaz bűnbocsánatot az ő kegyurasága alatt álló sitkei Szent Lőrinc és Szent Miklós, valamint a végedi Szent György egyházakba látogató híveknek.

336 A kérést V. Márton pápa Constanzban, 1418 áprilisában kiadott bullájában teljesítette. Ezután teljes bűnbocsánathozjutottak azok, akik Szent György vértanú ünnepén ellátogattak a végedi templomba. A búcsút engedélyező bulla érdekessége, hogy éppen abban a svájci városban adta ki a pápa, ahol három évvel korábban a cseh Húsz Jánost vallási nézetei miatt máglyán elégették. Ezen a megégetésen és az azt megelőző peren ott volt Zsigmond magyar király és német-római császár is, kíséretében pedig bizonyára jelen volt udvari sáfárja, Sitkey Mihály is. Ez az oklevél egyébként azt is bizonyítja, hogy minden kétséget kizáróan a Sitkeyek voltak a végedi templom kegyurai, akik amint azt láthattuk mindent meg is tettek azért, hogy kedvezményekhez juttassák. A végedi templom kegyuraságára vonatkozóan csak két írás létezik. Az egyik már korábban említett és kétséges 1357. évi oklevél a kegyurasággal kapcsolatos perről, a másik pedig ez a búcsút engedélyező pápai bulla. Véged következő plébánosát, akit név szerint is ismerünk, a római Vatikánban szentelték pappá. A 15. század folyamán sok esetben előfordult, hogy a felszentelendő plébános jelölt nem felelt meg bizonyos köve147