Ruzsa Károly: Zalavég története (Zalai Kismonográfiák 1., Zalaegerszeg, 1994)

IV. fejezet: Az új Véged - Határviták

igazságszolgáltatást. A császári sereg vezérőrnagyi rangú generálisa volt, akinek jelentős hatalom összpontosult a kezében és a királyi udvarba is bejáratos volt. Ebben a helyzetben Márffy Anna, akié a vitás terület volt, a királynőhöz, Mária Teréziához fordult segítségért. A királynő 1752. augusztus 29-én kiadott oklevelében a törvényhatóságokat mielőbbi igazságtételre szólította fel. 1753. május 7-én Batthyány Lajos, Magyarország nádora is felszólítja a bíróságokat mielőbbi ítélethozatalra, a feleket pedig az egymással való kibékülésre. A leveleknek olyannyira nem lett foganatja, hogy a 1753 májusában a háborúskodás legdurvább eseményeire került sor. 18-án ugyanis a széplaki jobbágyok végedi területről erőszakkal elhajtották a jobbágyok marháit. A végediek ezeket az állatokat éppen a vitatott területen őrizték, amikor rájuk törtek a széplakiak. Az állatokat elhajtották, a gulyást pedig megkötözve magukkal vitték. A széplakiak a végediek elhajtott állatait többszöri felszólítás ellenére sem adták vissza. Erre válaszul május 30-án reggel a végediek is elhajtották a széplakiak marháit. Az elhajtott jószágokat a batyki határ mellett őrizték, amikor dél tájban megtámadták Végedet a feldühödött széplaki jobbágyok. A dorongokkal, fejszékkel, csákányokkal felfegyverkezett széplakiak megtámadták az állatokra vigyázó végedieket, akiket össze-vissza vertek. Amikor sikerült az állataikat kiszabadítani, hazafelé indultak velük. Közben a végediek is magukhoz tértek a meglepetésből és az üldözésükre indultak. A két falu jobbágyai között a verekedés a batyki határnál kezdődött, a Gyertyánosban, a Széplaki úton és a Cseresben folytatódott. A hosszas üldözés ellenére sem tudták a végediek megakadályozni azt, hogy a széplakiak hazahajtsák jószágaikat. A két falu viszonyának a romlása tehát 1753-ra addig jutott, hogy nyílt összeütközésre került sor. A "csata" után már mindent megtettek a megyei hatóságok, hogy megakadályozzák az ennél még súlyosabb eseményeket. Az ütközetben szerencsére senki sem vesztette életét. Zala vármegye jegyzőkönyvet vetetett fel arról, hogy "minemű vereteseket tettek az emiétett Széplakiak a Végedi lakosokon, azok közül hányat vertek meg és minemű veszedelmes sebeket ejtettek rajtok". A jegyzőkönyv tanúsága szerint összesen 18 végedi jobbágyot vertek meg annyira a széplakiak, hogy sérüléseket szenvedtek. A 18 ember közül néhánynak súlyos sebesülést okoztak a támadók. A széplakiak sebesüléseiről nem készült jegyzőkönyv, így nem tudjuk, hogy mennyire volt egyoldalú a harc. A vármegye intézkedése folytán a végediek is visszakapták állataikat a verekedés után. A két falu ilyen mérvű viszálya már Festetich Józsefnek sem állt érdekében, ezért 1753. augusztus 10-én írásban vállalt kezességet 109