Ruzsa Károly: Zalavég története (Zalai Kismonográfiák 1., Zalaegerszeg, 1994)

IV. fejezet: Az új Véged - Határviták

repet, mivel a károsultak nagy része egykor széplaki jobbágy volt. A háborúskodás ilyen elfajulása után egy darabig szünetelnek az erőszakos cselekmények. 1752. június 17-én azonban Festetich jobbágyaival újra lekaszáltatta a még éretlen gabonát a vitatott területről. Ezúttal több mint száz jobbágy kaszálta a végediek gabonáját, melléjük Festetich megfelelő létszámú védelemről is gondoskodott, hogy a végedi jobbágyok semmi esetre se tudják megakadályozni a károkozást. Összesen több mint 900 keresztnyi gabonát, vagy ahogy akkor a búzát nevezték, "életet" kaszáltatott le Festetich. A hat éves háborúskodás ideje alatt az igazságszolgáltatás elég nehézkesen működött, a végediek panaszaira szinte semmilyen intézkedést nem tettek. A második kaszálást követően azonban beindult a gépezet. Tanúkihallgatások tömegét foganatosították Végeden annak a megállapítására, hogy valójában kié a vitatott terület. 1752 júliusa és augusztusa között szinte tucatnyi alkalommal hallgattak ki tanúkat. Ezekből megállapítható volt, hogy a széplakiak már korábban, Véged pusztaságának idején elfoglalták a kérdéses területet. A hamis határ megjelölésére a végedi erdőben lévő fákba kereszteket és koszorúkat véstek be. A fáknak a nagy részét a végedi jobbágyok vagy kivágták vagy kiégették. Erre akkor került sor, amikor irtani kezdték az erdőt, hogy még nagyobb szántóterülethez jussanak. Az irtást azonban csak a két falu között lévő valódi határig folytatták, tovább nem mentek. A törvényhatóság több tanúkihallgatást tartott amiatt is, hogy meghatározza a két falu közötti határ vonalát. A tanúk vallomása szerint a határ vonala a következőképpen húzódott: A Szajki patakon lévő Végedi Kelőtől, ami a Büdös Nádfej nevű hely mellett volt, a régi határúton le délnek egy kiégett tölgyfáig, onnan téli napnyugat felé egy kis földhányásig, onnan délnek egy Recsege nevű helyig, innen újra téli napnyugatnak a Tóti patakig, majd pedig a patak partján dél felé tartott a két falu közötti határ. A Pereszteg-Széplak-Véged közti hármashatár a Végedi Kelőnél, a Széplak-Baltavár-Véged közötti hármashatár pedig a Tóti és a Baltavári patakok összefolyásánál volt. Tehát a két patak közötti terület az Új-hegygyel a széplakiak birtoka volt. A bíróság megállapította, hogy a megjelölt és kivágott fák mind ezen a vonalon belül voltak, tehát már a végedi területen. Ebből egyértelműen kiderült, hogy a lekaszált gabona is a végediek saját földjébe volt vetve. A tanúkihallgatásokat több bírósági tárgyalás is követte. 1756-ban tárgyalást tartottak Zalalövőn és Zalaváron is. 1756. május 4-én pedig Végeden tartották a Zala vármegyei törvény napot, ahol nem csak a végediek esetével, hanem egész Zala vármegye bűnügyeivel foglalkoztak. Ezeken a tárgyalásokon nem tudtak döntést hozni, hiszen Festetich József kellően gazdag és magas rangú volt ahhoz, hogy hátráltatni tudja az 108