Ruzsa Károly: Zalavég története (Zalai Kismonográfiák 1., Zalaegerszeg, 1994)

IV. fejezet: Az új Véged - Határviták

helyzet ellenségeskedést okozott a két falu lakói és a földesuraik között. Ehhez járult még, hogy 1735-ben, Véged betelepítésekor többen ide szök­tek Festetich József széplaki jobbágyai közül. A két falu lakói közötti ellen­séges viszonyt elmérgesítette az az eset, amikor 1746. október 21-én Feste­tich József embereivel az országúton elfogatta Varga Ferenc végedi jobbá­gyot. Festetich hajdúi az elfogott jobbágyot a szekerével és az ökreivel együtt Baltavárra hurcolták, ahol tömlöcbe vetették. Egy darabig tömlöc­ben tartották Varga Ferencet, de hamarosan kiszabadult. Amint kiderült, a jobbágyot a fogsága idején többször is deresre húzták és megverték. Az erőszakoskodások a következő évben tovább folytatódtak. 1747 szeptember végén Pintér János jobbágyot fogatta el Festetich. Pintért megkötözve szál­lították a baltavári hajdúk a tömlöcbe. Ő már nem szabadult olyan hamar a fogságból, mint Varga Ferenc. Csak azután került ki a tömlöcből, hogy 1747. október 15-én a kisbéri, a csehi és a végedi jobbágyok képviselői kiállítottak egy levelet, amelyben kezességet vállaltak érte. A levél kelte után, november 12-én Keszthelyen adott engedélyt Festetich arra, hogy en­gedjék szabadon a jobbágyot a rabságból. Pintér János összesen 7 heti rab­ság után szabadult ki. Varga Ferenccel ellentétben, akinek fogságát a két falu közti ellenségeskedés magyarázza, Pintér esetében más indok is felme­rül. Ö azok közé a jobbágyok közé tartozott, akik egykor Festetich jobbá­gyai voltak és Széplakról szöktek meg. Talán ezt a szökést akarta rajta megbosszulni Pintér Jánoson egykori földesura. A jobbágyok fogsága után tovább folytatódtak az ellenségeskedések. A végediek kivágták a falu hatá­rában lévő erdőből azokat a fákat, melyeket a széplakiak egykor határként megjelöltek. A hamis határt a fákba vésett koszorúkkal és keresztekkel je­lölték meg. A végediek kivágták azt a fát is, amit a széplakiak "Lövöldöző fa" néven ismertek. A falu lakói minden év tavaszán kivonultak ehhez a fá­hoz és puskával célba lőttek rá. Festetich József a fák kivágásán annyira feldühödött, hogy a következő év, 1748. június 5-én a jobbágyaival leka­száltatta a végediek vitatott területen lévő, még éretlen gabonáját. Az emlí­tett napon Festetich széplaki és a baltavári birtokáról a tiszttartó, a kasznár és két hajdú vezetésével 72 jobbágy jelent meg Végeden, akik lekaszáltak mintegy 29 holdnyi gabonát. Ez a 29 hold összesen 38 szántóföldet jelen­tett, amelyek a peresztegi úttól nyugatra helyezkedtek el. A károsult jobbá­gyok a következők voltak: Bandi Pál, Deák György, Pozsonyi Mihály, Horváth Márton, Molnár János, Pintér József, Horváth István, Horváth Pé­ter, Horváth Miklós, Takács György, Pintér János, Tóth Imre, Molnár Ist­ván, Molnár György és Farkas Ferenc. Ha végigtekintünk a károsultak névsorán, akkor megint csak azt láthatjuk, hogy a bosszú játszotta a fősze­107

Next

/
Oldalképek
Tartalom