Ruzsa Károly: Zalavég története (Zalai Kismonográfiák 1., Zalaegerszeg, 1994)

IV. fejezet: Az új Véged - Határviták

helyzet ellenségeskedést okozott a két falu lakói és a földesuraik között. Ehhez járult még, hogy 1735-ben, Véged betelepítésekor többen ide szöktek Festetich József széplaki jobbágyai közül. A két falu lakói közötti ellenséges viszonyt elmérgesítette az az eset, amikor 1746. október 21-én Festetich József embereivel az országúton elfogatta Varga Ferenc végedi jobbágyot. Festetich hajdúi az elfogott jobbágyot a szekerével és az ökreivel együtt Baltavárra hurcolták, ahol tömlöcbe vetették. Egy darabig tömlöcben tartották Varga Ferencet, de hamarosan kiszabadult. Amint kiderült, a jobbágyot a fogsága idején többször is deresre húzták és megverték. Az erőszakoskodások a következő évben tovább folytatódtak. 1747 szeptember végén Pintér János jobbágyot fogatta el Festetich. Pintért megkötözve szállították a baltavári hajdúk a tömlöcbe. Ő már nem szabadult olyan hamar a fogságból, mint Varga Ferenc. Csak azután került ki a tömlöcből, hogy 1747. október 15-én a kisbéri, a csehi és a végedi jobbágyok képviselői kiállítottak egy levelet, amelyben kezességet vállaltak érte. A levél kelte után, november 12-én Keszthelyen adott engedélyt Festetich arra, hogy engedjék szabadon a jobbágyot a rabságból. Pintér János összesen 7 heti rabság után szabadult ki. Varga Ferenccel ellentétben, akinek fogságát a két falu közti ellenségeskedés magyarázza, Pintér esetében más indok is felmerül. Ö azok közé a jobbágyok közé tartozott, akik egykor Festetich jobbágyai voltak és Széplakról szöktek meg. Talán ezt a szökést akarta rajta megbosszulni Pintér Jánoson egykori földesura. A jobbágyok fogsága után tovább folytatódtak az ellenségeskedések. A végediek kivágták a falu határában lévő erdőből azokat a fákat, melyeket a széplakiak egykor határként megjelöltek. A hamis határt a fákba vésett koszorúkkal és keresztekkel jelölték meg. A végediek kivágták azt a fát is, amit a széplakiak "Lövöldöző fa" néven ismertek. A falu lakói minden év tavaszán kivonultak ehhez a fához és puskával célba lőttek rá. Festetich József a fák kivágásán annyira feldühödött, hogy a következő év, 1748. június 5-én a jobbágyaival lekaszáltatta a végediek vitatott területen lévő, még éretlen gabonáját. Az említett napon Festetich széplaki és a baltavári birtokáról a tiszttartó, a kasznár és két hajdú vezetésével 72 jobbágy jelent meg Végeden, akik lekaszáltak mintegy 29 holdnyi gabonát. Ez a 29 hold összesen 38 szántóföldet jelentett, amelyek a peresztegi úttól nyugatra helyezkedtek el. A károsult jobbágyok a következők voltak: Bandi Pál, Deák György, Pozsonyi Mihály, Horváth Márton, Molnár János, Pintér József, Horváth István, Horváth Péter, Horváth Miklós, Takács György, Pintér János, Tóth Imre, Molnár István, Molnár György és Farkas Ferenc. Ha végigtekintünk a károsultak névsorán, akkor megint csak azt láthatjuk, hogy a bosszú játszotta a fősze107