Hárshegyi Piroska: Kereskedők Sallában 2. (Zalalövő öröksége 4. Zalalövő, 2006)
Olajok A rómaiak, csakúgy, mint manapság többféle növényből sajtolt, préselt olajat használtak. Legelterjedtebb az olívaolaj volt, többfajta minőségben. Természettudományos vizsgálatok azonban bizonyították, hogy pl. a szezámolaj is fontos kereskedelmi termék lehetett. Az olaj számos területen kerülhetett felhasználásra: világításra (mécsesekben), a fürdőkben a masszírozáshoz, testápoláshoz, az ételek elkészítésénél. A római korban a legjelentősebb olajfa ültetvények Apuliában, az Isztriai-félszigeten és a mai Spanyolország területén voltak. Ezek az ültetvények gyakorta olyan gazdasági jelentőségre tettek szert, hogy a császárok magánkezelésébe vonták őket. Diocletianus árrendelete alapján a legjobb minőségű olívaolaj 40 denatiusha,, míg a leggyengébb minőségű 6 denariusbz került. Dresse! 6B Dressel 20 Olajszállító a mphora tip usok Oil container amphora types A tenger gyümölcsei A mediterrán konyha számunkra kissé furcsa összetevői a különböző, halakból és fűszerekből készített ételek, ételízesítők. A legszembetűnőbben Apicius ókori szakácskönyvében látszik, milyen kedvelt és nélkülözhetetlen alapanyagot jelentettek ezek a hozzávalók, melyeket az ókorban garumnak, liquamennek, salsamentáwák, muridnak, hallexnek, stb. neveztek. A sokfajta elnevezés közös háttere, hogy mindegyik valamilyen halszószt jelent. Egyébiránt rengeteg fajta elkészítési, fűszerezési módot ismerünk. A salsamenta lényegében a mai halkonzerveknek felelt meg, ez a halak szárításával, sózásával, vagy füstölésével készült. Az ún. garum, vagy más néven liquamen, elsősorban halak (makrahal, tonhal, stb.) belső részeiből készült, melyet sós vízben 2-3 hónapig áztattak nagyméretű kádakban. Ezek maradékaiból, zöldségek és gyógynövények hozzáadásával készült a muria és a hallex. Már az i. e. 7. századból ismerünk ilyen halszé)sz-készítő üzemeket a Fekete-tenger partvidékéről, majd az i. e. 2. században megjelennek az Ibériai-félszigeten is. Az első erre vonatkozó írásos forrásunk a római Manilius. Mindezeket a hal alapú ételeket természetesen tovább keverhették vízzel (hydrogarum), olajjal (pleo-
