Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága

1944. április / 3. évf. 19. szám

ßafäkni Szemfe A Fűzfőtől Keszthelyig terjedő ú. n. Balatonfelvidéken tömérdek forrás van. Ezeket annakidején édesatyám kíséretében végigjárván és tanulmányozván, közvetlenül is igen jól ismertem. A balatonfelvidéki rendkívül változatos rétegsorozat nem minden tagja egyenlően fontos a vízellátás szempontjából. A víz raktározása és torlasztása elsősorban a vízátbocsátó és vízrekesztő képződmények vastagságától és sztratigrafiai sorrendjétől, másrészt a hegyszerkezettől és a vízgyűjtő terület nagyságától függ. Id. Lóczy Lajos Balatonról szóló monográfiájában részletesen foglalkozott a Balatonkörnyék forrásaival. Aiz általa nyújtott képet azonban ki kell egészítenem az újabb kutatások adataival. Az újabb balatonvidéki hidrológiai kutatásokban résztvettek: Böckh Hugó dr., Férenczi István dr., Rakusz Gyula dr., Schröter Zoltán dr., Maros Imre, László Gábor dr., Vendl Alodár dr., Vigh Gyula dr. stb. Vizsgáljuk először sztratigrafiai sorrendben a Balatonfelvidék vizeit. A balatonfelvídékí források sztratigrafiai sorrendben A paleozoikus fillitek és aggagpalák Alsóörsön és Révfülöpön a bennük lévő szulfidok mállása következtében általában véve rossz ízü vizeket szolgáltatnak. A balatonföldvári 318 m-es mélyfúrás gyengén szénsavas, kesernyés vize is ide sorolható. A permi veres homokkő főként Vörösberény, Almádi, Alsóörs, Balatonfüred, Zánka, Révfülöp és Ábrahámhegy határában található. Földpáttartalma miatt nem mindig alkalmas a víz raktározására. Bővebb vizű kutakat csak ott találunk, ahol a permi vörös homokkövek vörös márgákkal váltakoznak Fontosabb permi-rétegekből fakadó kutak: Alsóörs falu felelt a nagy kút, a paloznaki Pongrác-kút és a Kozma-forrás, a csopaki Nádas-kút, a nemeskáptalantóti Szabárhegy melletti Virius-forrás. A lovasi, balatonfüredi, csopaki, berekréti, badacsony-örsihegyi, kékkúti savanyúvizek ugyancsak a permi homokkövekből fakadnak. Az alsótriász werfeni rétegei többnyire telítve vannak vízzel. Nem nagy vízbőségű, de állandó vízhozamú forrásokat adnak. Az alsó campilli tarkahomokkő-pala és a lemezes-mészkő, valamint a likacsos dolomit igen sok forrást táplál. Ilyenek: a vörösberényi Romkút forrás, Felsőörs nagyközség összes kifolyó forrása és kútja, a lovasi Királykút-völgy és a Malomvölgy forrásai, a csopaki Benedülőn lévő Nagykút, Balatonarács község kiitjai, a balatonfüredi Baricska és Bocsár-dűlc számos forrása, az aszófői Köbölkút-forrás, a hidegkúti források, a köveskáli Városkút, stb. Az erősen bitumenes lemezes mészkövekből fakadó kútvizek, sajnos, gyakran kesernyések, úgyhogy ivásra nem mindig alkalmasak. A fűzfői Bugyogó-forrás körül, valamint a peremartoni gyártelepnél a felső campilli dolomitban raktározódó karsztvizeket 146 m. t. sz. f. magasságban csapolták meg. Böckh Hugó és Ferenczy István szakvéleménye szerint Fűzfőnél napi 15,000 m

3 víz volna fáradság nélkül termelhető, de ezt magam részéről túloptimisztikus becslésnek tartom. Az anisusi megyehegyi dolomit vizei: A pétfürdői hévvízforrások, a ki-