Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága

1942. augusztus / 1. évf. 4. szám

Szmide y\ kenese~luzfoi suvadások Suvadásnak nevezik Erdélyben az olyan hegyomlást, amely úgy keletkezik, hogy alul, a hegy lábánál kicsúszik egy réteg, magával ragadja az egész lejtőt s olyanformán nyomul előre az egész hegylejtő, mintha valami gleccserjég volna. Ezt a tüneményt előttem senki sem tanulmányozta alaposan. Koch Antal, Erdély geológiájának alapos ismerője megemlíti ugyan, de részletesen egyáltalában nem foglalkozott vele. Annyira ismeretlen volt a dolog, hogy Kolozsvártól délre, a Feleki-hegy oldalán heverő, a hegy tetejéről lesuvadt homokkő-tömegeket az egyik erdélyi geológus úgy térképezte, mintha az ott eredeti helyén volna. Nem tudott elképzelni olyan suvadást, amely 2—3 kilométer hosszúságban csúsztatja meg a lejtőt. A suvadással lekerült, keményebb kőzetmaradványok sajátságos, meredek lejtőjű dombok alakjában maradnak meg. Ezeket mindig prehisztorikus halmoknak írták le s egyik régibb erdélyi író csodálkozik rajta, hogy Erdélyben ennyi prehisztorikus tumulusz van! Amikor Erdélybe kerültem (1905), első utazásaimon mindjárt feltűntek a suvadások, mert hisz a Dunántúlon ilyenek nem igen vannak, a zalai és somogyi dombok sokkal állékonyabbak, mint az erdélyiek, mert túlnyomórészt kemény homokból vannak, a homokrétegek közt csak itt-ott vannak vastagabb agyagrétegek, s az ilyen kőzetből fölépült dombok nem hajlandók suvadásra. Az erdélyi dombok azonban az úgynevezett mezőségi agyagból vannak, ez pedig elsőrangú, „kitűnő" anyag abból a szempontból, hogy nagyszerű, falvakat elseprő suvadások keletkezzenek rajta. A suvadások általános tömbszelvénye. F az eredeti fennsík, L az érintetlen lejtő, K kemény homokkő, M mezőségi agyag, Cs csúszólap, Sz szakadás, H közönséges hupa, G gyűrődött hupa.