Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága

1942. május / 1. évf. 2. szám

Egyszerre azonban észrevesszük, hogy az egyik kis felhő rendkívül gyorsan kezd feldudorodni, messze túl nő a többinél! Itt már baj van! A kis kicserélő áramlások nem tudták helyreállítani az egyensúlyt, a levegő labilis helyzetbe került s most nagy tömeg levegő rohan fölfelé! Nemsokára látjuk, hogy a felhő alsó szélén cirmos mázolások látszanak lefelé nyúlni: esik a felhőből az eső! Valamiféle szél mindig van a levegőben, nálunk nyáron rendesen nyugati szél. Ez viszi magával az egész légtömeget, ami fölöttünk van s a túlfejlődő felhő nemsokára elvándorol messze keletre s ott Kenese fölött látjuk, hogy már záporeső hull belőle, hatalmas nagy terület elborul, de aztán tovább vonul a jelenség s mire egészen kifejlődött, már valahol Székesfehérvár felé öntözi a földeket. Ha a levegő egyensúlya így megbomlik s nagy tömeg túlmelegedett levegő rohan föl, akkor keletkezik az a tünemény, amit zivatarnak nevezünk. A zivatar tehát a levegő labilis állapota következtében keletkezett, gyorsan fölfelé szálló légáramlás! Olyan meghatározás, definíció ez, amit minden művelt embernek tudnia kellene. De azt is illenék tudni, hogy a vihar más valami, mint a zivatar. A vihar a pusztító erejű szél. Lehet forró nyáron, vagy a sivatagon, pl. a számum, lehet hideg télben, például a burán Ázsiában, vagy a blizzard Amerikában, vagy a hóviharok nálunk. A zivatar azonban a levegő gyors fölfelé rohanása. A felrohanás gyorsasága miatt igen gyorsan hűl le és ezért roppant tömegben válik ki belőle a pára s hatalmas záporeső szakad a nyakunk közé. Sőt ha igen erős a fölmelegedés, akkor a levegő fölfelé rohanása olyan gyors lehet, hogy az esőcseppeket is magával ragadja 10—20 kilométer magasságra s azok ott jéggé fagynak, mert júniusban például 20 kilométer magasságban rendesen —60°, —80° hideg a levegő, tehát borzalmasan hideg, a megfagyott cseppek is ilyen nagyon hidegek lesznek s amint keresztül potyognak afelhőn alattuk, akkor még sok ködszem és esőcsepp rájuk fagyhat s a jégszem esetleg galambtojás nagyságúvá nőhet. Ha a felfelé rohanó levegő feljutott körülbelül 15—20 km magasságra, akkor nem tud tovább rohanni, mintha mennyezetbe ütközött volna. Itt van ugyanis az alsó levegőtenger, a troposzféra felső határa, ezen felül következik a sztratoszféra. Ennek a szférának pedig az a tulajdonsága, hogy benne a levegő nem hidegebb és hidegebb, amint fölfelé vizsgál-