Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága

1944. február / 3. évf. 17-18. szám

460 Füredről Arácsra sétálva az elmondott úton, folyton emelkedve jutottunk el a falu nyugati szélére. Az a terület, amely Füred falutól egészen Alsóörsig terjed, a balatoni Riviéra legszebb része. A temetőből, vagy az országút némely pontjáról nagyszerűen végig lehet látni ezen a Riviérán. Látni Csopak, Köves, Paloznak, Lovas és Alsóörs templomait. A hegytetőket erdő borítja addig, amíg a hegy felszíne domború felület s azonnal elkezdődnek szőlők, amint a lejtő homorú felületbe megy át és fokozatosan lankásodva, lehanyatlik a tó partjára. Temérdek pince, nyaraló, facsoport, szép jegenyesorok díszítik a csodaszép lejtőt s végül a tópart nádasai szegélyezik. A tó nagy darabját is áttekinthetjük, ide csillognak Kenese, Akarattya és Aliga szakadékos partjai. Tiszta időben, jó szemű ember megláthatja az akarattyai nagy szilfát, a Rákóczi-fát. A Riviéra látványát mintegy lezárja messze, Alsóörs mögött az előreugró, almádii öreghegy. Ez összeszűkíti a Riviérát, de mögötte megint kiszélesedik s ott van Almádi, de ezt a hegy miatt innen nem lehet látni. Mennyi szín, mennyi rajz van ebben a gyönyörű képben, órákig el lehet benne gyönyörködni! A balatoni Riviéra lankás lejtősége a következőképpen keletkezett. A hazánkat elborító utolsó tenger, az úgynevezett pannóniai tenger ezelőtt talán egy millió évvel lepte el a Dunántúlt is és meredek hegylejtőbe ütközött, körülbelül a mai Balaton partján. Akkor odáig terjedt a Veszprémifennsík. (Nem minden helyen.) A hullámok megtámadták a meredek partokat, lepusztították a hegyet annyira, hogy a tenger legnagyobb kiterjedése korában körülbelül a Tamáshegy lejtőjének derekáig ért. A tenger ilyen pusztítását abráziónak nevezzük. Ilyen abrázióval keletkezett térszínen sorakoznak a francia és olasz Riviéra gyönyörű üdülőhelyei is (Nizza, Cannes, Monaco, San-Remo, Mentone, stb.) A tenger azután később ezt a lejtőt homokkal és apró kaviccsal betakarta, de ennek a pannóniai tengeri réleg takarónak ma már csak foszlányai vannak meg, legnagyobb részét elhordta a szél. Megmaradtak a rétegek a Koloska-völgy nyílásánál is azért, mert éhből a völgyből, amikor még nem volt nagyon mély, durva törmeléket hordott a vad patak a homokrétegek tetejére s ez a törmelék ellenállt a szélnek, megvédte a pannóniai homokot az elpusztulás ellen. A (Séd azután belevágta völgyét ebbe a törmelékkel védett maradványba is és a völgy odalán, a hegyeken kívül éppen ezek a puha, törmelékkel fedett pannóniai rétegek láthatók. A patakvölgyre néző lejtőkre épült az ősi Arács, kétségtelenül először pincelakások, mesterséges barlang lakások sorozata volt a patak két oldalán. Vannak még ma is ilyen lakások, de természetesen később a barlangok elé házakat építettek, a hajdani barlangok ma pincék, félszerek, istállók stb. Még a templom is ilyen földalatti üregben lehetett legrégebben, mert olyan csodálatosan áll a lejtőn, amint a mellékelt rajz mutatja, hogy ilyent nehéz volna mégegyet találni. A templom nyugati végén az út majdnem a templom fél magasságának szintjében van, keleti vége pedig magasain kiemelkedik a völgy fölé. A torony felől nincs ajtaja a templomnak, nem is lehet, csak lenn, a lejtő alsó részén van oldalkapu. Ugyanilyen építésű házakat is látunk, azon az úton, amely a templom-