Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága

1944. február / 3. évf. 17-18. szám

ßaiähmiSkemfe lorony előtt észak felé bevisz a Koloskába. Ennek a szép kis falusi utcának a hegyfelőli oldalán a házak már elváltak a hegylejtőtől, de vannak még melléképületek, amelyek pinceszerűen folytatódnak a föld alatt. Van itt egyik-másik udvar hátulján mély, mesterséges barlang is, de ezeket azért mélyesztették be a hegybe, hogy kibányásszák azt a finom, apró, borsónyi kavicsot, amelyet még a pannóniai tenger hagyott itt. Nem mindig lehet ezekbe belejutni, mert a part erősen omladozik. Pontosan ugyanilyen építésű házakat látunk a völgy keleti (bal) oldalán. Itt is kimutatható, hogy mesterséges barlangok voltak az első lakások, még ma is megvan belőlük több. A völgy keleti oldalán északra, a Koloska felé haladó utcát Malom-utcának nevezik s autóval csak ezen az úton mehetünk be a völgybe. Mi azonban most a nyugati útat követjük, a templom tornya előtt. Meg kell néznünk ugyanis ezt a tornyot. Mint építészeti alkotás nem érdekes, mert olyan egyszerű barokk épület, amilyent a török hódoltság elmultával, Mária Terézia korában százával építettek falvainkban. Mindig bécsi barokkban építették a templomokat, mert ezzel akartak az osztrákok hivalkodni, hogy hazánkban nem is voltak templomok, csak amióta ők építettek nekünk! Szerencsére ezt a hamis beállítást a Balaton mellett 40—50 Árpádkori, román és gót ízlésű templomrom tökéletesen megcáfolja. A tornyon tehát nem a stílus az érdekes, hanem az a fekete bevonat, amely a toronynak csakis északi falán látható. A torony déli és nyugati oldalával hasonlítsuk össze az északi oldalt. Mintha piszkos, kormos volna. Pedig ez nem korom, hanem valamiféle zuzmó, de nagyon megviselt állapotban. Az északi szél ugyanis ennek a falnak veri neki az esőt, az mindig hideg és nedves, napsugár sohasem éri, azért megtelepülnek rajta a zuzmók és mohák, mint az erdő fáin. Az erdőben is mindig megmondhatjuk, merre van észak, mert minden fatörzsnek északi oldala tele van mohával és zúzmóval. A tünemény különösen szépen látszik a csopaki rom-tornyon. A kis falusi házak közt csinos, tornácos épületek is vannak. Helyenkint le lehet látni a Séd árvizes lapályára. Oda persze eredetileg nem építettek házat, mert az árvíz el szokta önteni. Kissé magasabb helyen áll lenn a református templom. A falu északi végén van a malom. Itt a pataknak vízesése van. A malom fölött magasabb a síkság mintegy 3 méterrel, mint a malom alatt, a falu házai közt. A vízesés igen érdekes dolog. Valószínű ugyanis, hogy a malom ősrégi, talán még a bronzkorból való, de persze nem a mai épület. A bronzkorban valószínűleg itt felduzzasztották a patakot s a duzzasztó gát fölött tó volt. Ezt azonban a patak hordaléka régen betemette, a vízesésnél pedig travertino (mésztufa) rakódott le, mint minden vízesésnél, amelynek patakja elég meszet tart oldva. A travertinoból lehet egyes darabokat találni, de ma minden be van építve s mindent dúsan ellep a növényzet. A malom fölött a völgy síksága elég széles, de mindkét oldalon igen meredek és magas hegyoldalak szegélyezik. Keleten a Péterhegy, nyugaton a Tamáshegy erdős, meredek lejtője dől a völgyre, nem lehet rajtuk akárkinek felmászini. Nagyon hangulatos hely ez. A patak kedvesen csergede-