Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága
1943. december / 2. évf. 15-16. szám
BaAÉtmiSzemíe, 435 azonban a tó északi felére jut a tópartját mindkét oldalról érintő és a forrásba visszatérő keringés főiránya.* Hévíz különlegességei közé tartozik az a körülmény is, hogy a tó vize általánosságban embermagasságú és így a fürdőzők kényszerülve vannak az állva fürdésre. Ennek fizikai szempontból van fontos jelentősége, s hévizi tartózkodásom első éveiben jöttem rá. T. i. az első heti fürdőzés után sok beteg azzal a jelentéssel jött újra, hogy a lába javult, .sőt sokat apadt, annyira, hogy a cipője lötyögössé vált, de a keze meg a válla még változatlanul vagy talán még jobban fáj. Hosszú ideig sok fejtörést okozott nekem a betegeknek ez az egybehangzó jelentése, míg végül is rá kellett jönnöm arra, hogy ennek csak fizikai oka lehet: az t. i., hogy a betegek a tóban állva fürödnek és így a víz hidrosztatikai nyomása légióként a lábakat éri. Számításokat végeztem, hogy milyen nyomás is nehezedik az ilyen lábfelületre, ha valaki 150 cm mélyen, vagyis körülbelül nyakig a vízben áll. Ha a lábfelület minden cm 2-ére 150 cm magas vízoszlop nehezedik, akkor egy átlagos nagyságú lábra nehezedő víznyomás összsúlya 57 kg. Ez a súly felfelé minden cm-rel 1—1 cm'-nyi területen 1—1 gr-mal csökken, ami azt jelenti, hogy a felfelé fokozatosan csökkenő nyomás irányába kipréselődik, illetőleg kitér a boka körüli gyulladásos vagy pangásos nedv és ezzel a boka térfogata kell, hogy csökkenjen. Ez valami ideális masszázs behatását jelenti, amely alulról felfelé préseli a testnedveket. Ezt bizonyítanom is kellett és ezért egy térfogatmérő eszközről kellett gondoskodni, amellyel gyorsan és pontosan mérni lehetett a láb térfogatát. Sikerült is ilyen eszközt szerkeszteni. Az ezzel történt mérések kiderítették, hogy az előbbi elméleti elgondolás helyes és az ép láb térfogata, ha semmi különös duzzadás nem volt rajta észlelhető, kb. egy órai fürdés alatt 10—15 cra'-t apadt. Ha ellenben a boka duzzadt volt, akár gyulladástól, akár pedig vérkeringési pangástól (visszértágulástól, stb.), akkor ez a térfogatkisebbedés lényegesen nagyobbnak bizonyult és a legnagyobb, ami méréseim alkalmával észleltem, 53 cm* volt egy lábon egy óra alatt. Az állvafiirdés következtében keletkezett és fölfelé egyenletesen csökkenő víz nyomásának fontos szerepe van a vérkeringés szempontjából is, mert a visszeres vértömeget, amelynek hidrodinamikai súlya számottevő súly és teher a vérkeringés szempontjából, súlytalanná teszi, vagyis a vénás keringést megkönnyíti. Ezzel olyan állapot keletkezük a vízben álló emberen, mintha az ágyban feküdnék, amikor ennek a visszeres vértömegnek megszűnik a súlya. Ezek szerint az állvafürdés indifferens hőmérsékletű vízben a szívre nem hogy ártalmat vagy megterhelést jelentene, hanem inkább munkát takarít meg neki, vagyis hasznára van. Természetesen csak addig, amíg nem mozog a fürdőző a vízben. Az izommunka az indifferens hőmérsékletű fürdővízben is fáraszt és kimerít mert *) Lásd a Hydrologiai Közlöny 1941. XXI. kötetében: Moll, a Hévízi tó hőmérsékleti viszoiiyairól.
