Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága

1943. december / 2. évf. 15-16. szám

ßaiäkniSfem^ Hévízfürdő syosy! A régi gyógyfürdőkről rendszerint az empíria állított ki néha sok évszázados bizonyítványt arról, hogy gyógyvize ebben vagy abban a betegségben hatékony. Az ilyen fürdők történetében mindig akad valami erre vonatkozó régi adat, aránylag ritkábban rég írott adat, gyakrabban monda- vagy hagyományszerű. Magyar fürdőink közül, eltekintve a budapestiektől, Balatonfüred orvosi történelméről van a legtöbb régi írásos adat. Ezek a messze múltba nyúlnak vissza. Balatonfüredet azért említem, mert a Balatonkörüli fürdők között ennek van a legrégibb fürdőkultúrája és mellette Hévíz. Hévíznek is vannak, a szájhagyományszerű, régi adatokon kívül, tárgyilagos történelmi írott emlékei is, részben orvosi és tudományos megállapítások a víz analíziséről és részben annak gyógyhatásáról. Az első ilyen írott adat 1769-ből származik Szláby nevű orvostól és Hévíz fajsúlyával foglalkozik, a második ennél sokkal részletesebb Babocsay nevű orvostól származik, akinek lelkesedéstől átitatott beadványa Zala vármegyéhez van címezve és abban Hévíz rendkívüli gyógyhatását magasztalja és boldognak, szerencsésnek mondja azt a vármegyét, amelynek területén ilyen természeti kincs van és amelynek vize gyógyítja a köszvényt és inakszakadtságát. Ez a beadvány 1795-ből kelt. Ennél régibb írott történelmi adatunk Hévíz gyógyhatásáról nincs. Csak a monda emlékszik meg régebbi időkben észlelt csodás gyógyulásokról s így ez a távolabbi mult már a mese ködébe és nyilvánvalóan a Hévizet n régi időkben körülvevő kiterjedt mocsárba és nádrengeteg sűrűjébe vész. Ez utóbbiak miatt a hévizi tó nehezen volt megközelíthető és így általános forgalomnak a fürdő nem örvendhetett. Az első kultúrát a hévizi tó körül a georgikont alapító és tulajdonos Festetics György gróf létesítette az 1800-as évek elején azzal, hogy megépítette a tó lefolyóját, gátat töltetett és így a hévizi tavat környező mocsaras területet szabályozta. Egy kezdetleges fürdőházat is építtetett a tóhoz vezető ösvény mellett, ahol a rászorulók igénybe vehették a fürdőt. A hévizi kultúra lassú haladásának birtokpolitikai okai is voltak. Amikor Festetics György a fürdőkultúrának ezeket az első kapavágásait végeztette Hévizén, akkor még csak a tó és az a földrész volt a Festetics család tulajdona, ahova az első fürdőházakat építette. A tó nyugati oldala, ahol ma a szállodák állanak, vagyis a tavat körülvevő egyetlen szilárd talaj a veszprémi püspökség birtoka volt és csak 1850-ben sikerült tagosítással és a püspökséggel való kiegyezés és csere révén ezt a nyugati partját a tónak Hévízhez csatolni. Eredetileg csak akkortól fogva lendült fel Hévíz kultúrája, bővült a fürdőház és szaporodtak a szállóhelyek. És ettől fogva fokozatosan fejlődik Hévíz azzá, aminek ma ismerjük.