Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága

1943. december / 2. évf. 15-16. szám

422 -ßalähmi Szemfe hány milliméter szélesek és ezeket a nép nem nevezi rianásoknak. Ez mesebeszéd, ezt Jókai írta le ilyen tévesen s a mi újságíróink rendesen a regényírók bölcsességeit tanulják meg, igazi természettudományos könyveket nem olvasnak, azért terjedt el ez a mese. Amikor a jég durrog, csattog, akkor bátran rámehetünk, mert akkor már a jégnek vastagnak kell lennie, csak vastag jéglemez elhasadása adhat ilyen hatalmas, szinte ágyulövésszerű hangot. A nép azt mondja, hogy ilyenkor hízik a jég, bátran rámennek kővel terhelt szekerekkel is. A repedések csak lassan tágulnak, A Balaton jégpáncélján képződött turolások szokott helyzete. ahogy a jég lehűl, de csak ritkán lesznek néhány centiméternél szélesebbek. A nagy hidegben ezek a repedések is hamar, vastagon befagynak. Fontos tudnunk, hogy a repedésekben a víz felszíne mélyebben van, mint 0 jég felszíne, mert hisz a jég könnyebb a víznél, tehát kissé kiemelkedik belőle. A befagyott repedés tehát néhány centiméter, néha 1—2 deciméter széles és néhány centiméter mély, függőleges falu kis árok, amely a korcsolyázónak is, meg különösen a vitorlázó szánkázóknak is veszedelmére lehet. Ha vékony, friss hó takarja a felszínt, a korcsolyázó nem veszi észre a kis árkot, korcsolyájával bele zökkenhet s ha az árok nem követi a korcsolyázó haladásirányát, akkor eltereli s igen erős zuhanás lehet a vége, jó, ha a lábát nem töri. A vitorlázó szán keskeny acéltalpai is bele^ökkenhetnek s ennek törés és felfordulás lehet a következménye. Azért vigyáznunk kell, ha ilyen befagyott repedést látunk, azt lehetőleg derékszögben keresztezzük, így nem okoz semmi hajt.