Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága

1943. július / 2. évf. 12. szám

ßoMimi Szendk meniji, nem lehet a hegyekre felmászni, mert komoly életveszedelembe kerülhetünk. Itáliában mindenütt alkalmatlankodnak a feltolakodó vezetők, tilos az út erre, meg arra, fizetni kell mindenhol, ahol valamit látni lehet és bizony a hegyek közt egyedül csatangolni nem bátorságos. A Balaton körül a legkülönösebb és legnagyszerűbb a badacsonyi vulkánvidék. Ez világhírű nagyszerűség, úgyhogy, aki nincs megelégedve Tihany történelmi hangulatú csodaszép képeivel, vagy a Riviéra bájos, nyugalmas látványaival, az megtalálja Tapolca környékén a fenségesen nagyszerűt iis. Legjobban ajánlom a sétát fel a Gulács tetejére. Ez a kúpalakú, csúcsos hegy a legfeltűnőbb valamennyi közt, ennek igazán olyan tüzhányóhegy alakja van, mint ahogy ezt a könyvekben olvashattuk és számtalan képen láthatjuk. De ennek a hegynek kényelmes, csavarvonalas útján felsétálva mindegyik oldal felé megbámulhatjuk a kilátást. Az út csavarvonalban, mint óriási csigalépcsőn megy fel a csúcsra és onnan olyan nagyszerű a panoráma köröskörül, hogy lelkünk szinte még folytatja az utat felfelé, az igazán emelkedett lelkű hangulatokba. Ugyanezen a vidéken rendkívül érdemes sétát tehetünk a Szentgyörgyhegy bazaltoszlopaihoz. Ez már egészen különleges nagyszerűség. Mint valami óriási orgona, szinte várjuk, hog)' megszólaljon eget-földetrázó, mennydörgő futamokban. Ezzel a zord fenséggel szemben kacagó jókedv a hegy lejtőjének temérdek kis pincéje a gyönyörű szőlők között. Amott meg Szigliget romjai tekintenek ránk és a Természet nagyszerű alkotásainak varázslatából megint az édes-bús magyar történelem hangulatába emelnek át bennünket. Szép ez a tó minden oldalán és minden oldalról. A déli partok egyszerűségét megint más kép díszíti fel. A világ legnagyszerűbb strandfürdője nyúlik el Kénesétől egész Balatonberényig és ez a sokáig elhanyagolt, 70 km hosszú lidó a világ legkellemesebb nyári éghajlatában lassankint egyetlen kacagó, lubickoló, szerelmeskedő fürdőteleppé fejlődik. Öröm nézni azt a mindent felejtő, boldog vigadozást, ami folyik az aranyhomokos partszegélyen a csendesen morajló hullámlocsolás közben. És az én öreg Kántás Vendel barátom Tihanyban mindig kitartóbban, mindig búsabban nézte a kilátást, hallgatta a lágy estharangszót. Mindent szívesen itthagyott, de sírva búcsúzott el a mi kedves Balatonunktól. Ezt nem vihette magával, de elvitte szívében azt a nyugalmat, azt az igazi nirvánát, amit csakis a mi Balatonunk tud a lelkekbe varázsolni! Dr. Cholnoky 2enő