Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága

1943. június / 2. évf. 11. szám

ÖQZ ßahkni Szemé AiézciroL termesztése a Balaton mellett A mézcirok tévesen méznád (Sumac sorgo) néven ismert és elterjedt újabb cukorpótló növény, termesztése országszerte nagy érdeklődést keltett. Elmondhatjuk, hogy az utolsó évtizedekben egy növény iránt sem volt oly nagyarányú országos érdeklődés, mint a mézcirok iránt. Színes riportok ismertették termesztése előnyeit, úgy hogy a nagyközönség egy részét ezek gyakran megtévesztették a növény értékéről és felhasználhatóságáról. Még szakemberek részéről is — mint méznád került forgalomba, holott a nádhoz, sem annak életkörülményeihez semmi köze sincs. Közeli rokona a közismert seprőciroknak (Sorghum Tulg. technicum), amelyhez hasonlít is, bár nem egy a már ismert cukorcirokkal sem (Sorghuua vulg. saecharatum), mint azt sokan tévesen gondolták. Eredeti hazájában, Észak- és Közép-Afrikában, főleg a magjáért termesztik, amelyből kellemes ízű fehér kenyér készül a köleskenyérhez hasonló eljárással. Gazdag cukortartalmú szárából tartós kerítés, házfal stb. készül. Termesztése a melegebb éghajlatú országokban egyre jobban terjed, újabban Amerikában is felkarolták. Mivel inkább a száraz éghajlatú, meleg égöv a hazája, inkább a szárazságot bírja jobban. Mivel a téves nád elnevezése miatt egyesek már arról gondolkoztak, hogy a Balaton melletti nádasokat és vizes réteket majd ezzel fogják betelepíteni. Sajnos, ez az új haszonnövény erre a célra nem alkalmas, de használhatósága nagy jelentőségű a túlnyomólay szárazjellegü Balatonkörnyékén, mivel kitűnő és rendkívül magas cukortartalmú takarmánynövénnyel gazdagodtunk. A mézcirok a legnagyobb szárazsággal dacolva, a közismert csalamádéval szemben, termesztése sokkal gazdaságosabb és előnyösebb. Először a mézcirokból takarmánytermesztésre kat. holdanként sűrűn vetve (50X10 cm) 8—10 kg vetőmag kell, ugyanakkor a takarmánycsalamádé vetésre 50—70 kg kukorica szükséges, amely vetőmagmenynyiség országos viszonylatban való megtakarítása már a közélelmezés szempontjából is jelentős. Nem tekintve, hogy a takarmánycsalamádé az itteni száraz (mint a tavalyi is) nyarakon ritkán sikerül, kiég, gyenge termést hoz. Ezzel szemben a mézcirok a legnagyobb szárazságban is üde zöld marad és nem egyszer, hanem legalább kétszer, sőt gyakran háromszor is kaszálható, kitűnő, silózható, tápdús zöldtakarmányt ad, amelyet a disznó, szarvasmarha rendkívül kedvel. A mai háborús gazdálkodásban a mézcirok legfontosabb szerepe, bogy a kipréselt és mézszerű szörppé sűrített levéből sok mindenre jól felhasználható cukorpótló készül. Erre a célra magjait nem frissen trágyázott, de jó táperőben lévő talajban, igen sekélyen (2—3 cm mélyen)