Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága

1943. június / 2. évf. 11. szám

1809-ben idekerült ő festette Balatonfüred kápolnája számára a nem éppen legkiválóbb oltárképet (Krisztus és a samarjai asszony, 1846), Johann Tóbiás Kärgling festette meg Berzsenyi Dániel arcképét. Nem szól Lyka Kari Henrik körmöci vésnökről, aki érdekes művei közt a keszthelyi Georgikon alapításának emlékére finom érmet készített 1801-ben. Örvendetes, hogy az utóbbi években sokkal nagyobb gondot fordítanak a műemlékek megmentésére a Balaton körül is. Azok a művészek, akikről név szerint tudunk, régente csaknem mind külföldiek voltak, lia nagy és sorozatos munkát kellett végezni. A festők közt ilyenek voltak a XVIII. században: Maulbertsch és Dorffmeister. Magyar urak láthatók Maulbertsch freskóján, a sümegi plébániatemplomban. A nagyméretű barokk falfestmények sorából akkor magyar még egyet sem csinált itt. Később, a XIX. század elején mind több tájfestőt vonzott ide ,,a tájak és emberek idegenszerűsége s talán a költekezésükről híres magyar urak neve is". A legelsők között érkezett Jakob Alt bécsi festő; hazánk nagyrészét bejárta és útirajzai 1818-tól jelentek meg kőnyomatban. A tiroli származású Johann Martin Scharnier a XIX. század elején összebarátkozott Bécsben Kisfaludyval és később megrajzolta az „Aurora" számára a regés Csobáncot, Somlót, Tátikát és több mást is. Rudolf Svoboda bécsi festő nemcsak megrajzolta, hanem Budapesten ki is állította balatoni képeit (Tihany, Tihanyi gázló, Cseszneki romok, stb.). Jakob Waltmann lefestette a fonyódi hegyeket és 1836-ban kiállította Bécsben. Még több más dunántúli motívumot is feldolgozott. A magyar festők lassankint nemcsak kirándulgattak, hanem itt-ott le is telepedtek a Balaton némely környékhelyén. Balatoni kirándulásaik hoz alkalmasint hozzájárult az, hogy ,,a tóvidék Kisfaludy Sándor regéi révén rövid idő alatt híressé vált s a festők csakugyan számíthattak arra, bogy a népszerűvé lett várromok képei megtalálják az útat a közönség szívéhez". Ismertté vált már akkor Balatonfüred is. Lyka följegyzi, bogy a múlt század húszas éveinek vége felé Sümeg és Füred képét megrajzolta Petrich András ,,Fő-hadi strázsamester, a váci katonai Akadémiának igazgatója, képíró, rézmetsző, távrajzoló, hangművész, főképpen pedig földképész és fekvés-rajzoló". A „Regélő" 1839-ben adta ki Balatonfüred látképét, amelyet egy műkedvelő, Erdős színész rajzolt. Vizkelety Imre, Sopronban tartózkodván egy ideig, 1842ben útra kelt, rajzolgatott és festett Esterháza és a Fertő mellékén, de felkereste a Balatont is. Legtöbbet tett a Balaton szépségeinek népszeríísíléséért Szerelmey Miklós. Pestről lerándulva rajzolgatott ott és 1848ban egy tíz kőrajzból álló albumot adott ki ezzel a címmel: „Balaton Albuma". (Füred és a Balaton vidéke.)