Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága

1943. június / 2. évf. 11. szám

546 ßaAitmi Szemé Á Ba ía ton vieliL régi művészei Művészek fedezték föl először a Balaton igazi szépségeit. Amikor fürdőzők még alig üdültek a partján, tágabb környékét pedig soha be nem járták, rajzok és festmények már készültek némely természeti kincseiről. Kegyelettel illik megemlékeznünk azokról, akik tulajdonképen a Balatonvidék első lelkes propagálói voltak. Valamennyinek a nevét itt nem tudjuk sorra szedni, persze nem is volt mind jelentős a műtörténet, vagy éppen a Balaton nézőpontjából, de egy kis seregszemlét érdemes tartanunk. Viharos századok eseményei nagyon érthetővé teszik, hogy eleinte csak külföldről idejutott művészek örökítették meg a Balaton táját, vagy faragtak egy-egy oltárszobrot a templomokba. Rajzos emlékek közt a régebbiek közé tartozik az, amelyet Marsigli Luigi Ferdinando gróf olasz tábornok készített Tihanyról Budavára visszafoglalása után. Ez a rilka tehetségű olasz vitéz nemcsak kiváló hadmérnök, hanem jeles író és remek rajzoló is volt. Magyar nézőpontból legfontosabb az a hatkötetes munkája, amely flóránk nagyon alapos ismertetését is közli. Sajnos, rajzainak egyrésze elkallódott s már hiába kerestem Bolognában, ahova egész gyűjteményét ajándékozta. Még korábbi rajz, de csak térkép Lázár és Georg Tanzstetter munkája 1528-ból és Wolfgang Lazius müve „a Balatonvidék a Magyar Hadszíntér Térképén" 1556-ból. (Mindkettő a Nemzeti Múzeum Könyvtárában, továbbá E. B. von Birkenstein „Liuials" művéből Csobánc, Hegyesd, stb. látképe (1686). A „couleur locale", a színeknek összefüggése a hellyel, a földdel, a vidék levegőjével és szinte lelkével olyan kedves fölfedezéseket és komoly tanulságokat nyújthat, amelyek egyrészt a művészek odavonzódását, másrészt az illető táj értékeit legméltóbban mutatják. Persze a véletlen, egyes műalkotások megrendelésének alkalma is szerepet játszhatik. A művészi produktumoknak helyek szerint való ismertetéséből rövid, de gondos ízelítőt adott nemrég Lyka Károly „Magyar Művészet" című könyvében. Lássuk először a külföldi képfaragók balatonvidéki munkásságát. Josef Klieber bécsi szobrász a Festeticseknek négy hatalmas szobrot csinált, két nagy oroszlánt és igen terjedelmes domborművet is. Batthyány Borbála grófnő számára hét láb magas Geniust, amely később az ikervári parkba került. Pannonhalmán a könyvtárterem számára is Klieber faragta 1828-ban Szent István és Ferenc király óriási szobrát. A bencések számára dolgozott a bécsi Andreas Schrott, valamint a salzburgi Johann Doppler. A főoltári márványműveket ő alkotta. Az augsburgi származású Körgling Henriettának apja már