Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága

1943. március / 2. évf. 9. szám

ßaiäkmiSkemiß talpán is pap volt, az tudott maradni anélkül, hogy furcsa, vagy szögletes lett volna. Kedvenc sportjával fel kellett hagynia, mert mint kanonok nem engedhette meg magának ezt a „bohó" mulatságot. Jánosi Gusztáv ezután csak balatoni kedvteléseivel frissítette fel a lelkiélet mélységeiben és a költészet csodálatos világában kalandozó lelkét. A nyarat mindig vitorlásán töltötte; annyi időt töltött szeretett hajóján, amennyit csak lehetett. Csak néhanapján látták öt a keneseiek, mert hatalmas hajójával többízben is napokon keresztül járta a Balatont: ismerte a Balaton minden zegét-zúgát. Itt születtek, a habok hátán, a szépséges szonettek; itt keltek sokszor új éleire a világirodalom remekmüvei. A „Dodó" nem az első hajója volt. Már előbb hozatott Angliából egy csónakot, amelyikre vitorlát is lehetett felszerelni. „XVaterlily'' (Vízililiom) volt a neve ennek a csónaknak és amikor megérkezett, jelszavas zárral volt lezárva. Nagy riadalmat okozott a felnyitása, mert Jánosi Gusztáv elfelejtette a bűvös jelszót, amelyre a zár kinyílt. Valószínűnek tartom, hogy ez a kis hajó érlelte meg benne azt a véleményt, amely egy nagy, komoly hajó vásárlására vezetett. Talán még a divat is. Tóth Lajos a balatoni vitorlázás aranyéveinek nevezi az 1880—1890. évek közötti időszakot. A kezdeti próbálkozások számos kudarca és egyénieskedése után ezekben az években indult meg erőteljesen az egyesületi élet és a versenyek megszervezése. Ekkor alakult meg a Stefánia Yacht Club. Fejlődésének méreteire jellemző, hogy á Young-féle füredi hajógyárat átvette, s házikezelésben vezette. Az angol és a magyar hajóépítő munkásokkal dolgozó hajógyár hajóinak nagy sikere volt. A vitorlázás divattá vált. Egymás után épültek a pompásabbnál pompásabb hajók tökéletes formában, nagyszerű felszereléssel. Jánosi Gusztáv is a Stefánia Yacht Club hajógyárával építtette ..Dodó" nevű 4 tonnás kútterét az 1887. esztendőben. Lehetséges, hogy részéről ez a nagy rendelés — 3000 forintba került a „Dodó" — olyanféle gesztus volt, mint a veszprémi múzeum vagy a balácai ásatások anyagi támogatása, azonban bizonyos, hogy ez a hajó éppen oly sok örömet szerzett neki, mint azoknak eredményes volta. Jánosi Gusztáv segítette elő a saját erszényével Veszprém vármegye balatoni kincseinek megmentését és feltárását. A vitorlás építtetése, amely egy főúrian előkelő lélek kedvtelésének látszik csupán, ezeknek kíséretében tehát a balatoni fürdőkultúra megteremtésének egyik igen fontos állomása A „Dodó" nemes méreteinek jellemzésére a következő adatok maradtak fenn: a vízvonal hossza 6*94 m. (22 láb, 9 hüvelyk); a vízvonal alatti mélysége 1-14 m. (3 láb, 9 hüvelyk); a fedélzet hossza 8-46 m. (27 láb, 9 hüvelyk); a fedélzet szélessége 2-29 m. (7 láb, 6 hüvelyk).