Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága
1943. március / 2. évf. 9. szám
302 A hajó 1887-ben került vízre, s első matróza Amancsics Antonio" dalmát származású ember volt, azonban már a következő évben felvál totta őt Giovanni Caravanicho nevű honfitársa, akit szintén a Stefánia Yacht Club vezetősége szerzeit a hajóra. Giovanni hosszú éveken át szolgálta Jánosit, s hajójával együtt a Balaton egyik nevezetességévé vált. Elsőrangú vitorlásmester volt: a vitorlás-tudomány a kisujjában volt. A legügyesebb manővereket vitte végbe a vitorlákkal, s ahogyan •szerette, dédelgette hajóját, annyira büszke volt is reá. Egyik hajó sem tett annyi utat, egyik sem vált be annyira, mint a „Dodó" Ha megmaradtak volna, sokat regélhetnének vitorlás kalandjairól, útjairól, a „Dodó" annalesei! Giovanni szenvedéllyel élt hivatásának: szerinte a legkellemesebb, legesztétikusabb sport a vitorlázás volt. Szélcsendben valósággal beteg volt. A „Dodón" állandóan volt egy kutya is: a Flox. A tengeri hajókon tartanak ugyan kutyákat, de a Flox a Balatonon unikum volt. A hajó jó és balsorsában osztozott, sok veszélyes úton volt hajókísérő. Eleinte bizony ő is megkapta a tengeri betegséget. Jánosi Gusztáv a társasélet kedvelője volt. Nyaralójában mindig voltak rokonai, vendégei, barátai, tisztelői. Igen sok külföldi vendége volt Szívesen látta vendégül őket vitorlásán is hosszabb-rövidebb kirándulásokra. Egy alkalommal Alexandro Rossi, a híres velencei gondolás is vendége volt és bemutatta a balatoniaknak az egy-evezős csónakázást. Más alkalommal angol vendégeket találunk nála. Igen jó barátságban volt Endrődi Sándorral is, aki nagy örömmel tekintgetett be Jánosi kenesei Tusculánumába, s erről kedvesen is emlékezett meg: „Örültem, hogxj e helynek jó gazdája van, aki mindazt a gyönyörűséget, amely körülöleli, { saját munkája gyümölcsének tekintheti. A maga erejéből emelkedett ide, a zajtalan, de hasznos tevékenység embere volt egész életében, s költői kedélye, szépérzéke fogékonnyá tette az élet igaz örömei iránt". Ha végigtekintünk Jánosi Gusztáv életén, mi sem mondhatunk másl róla, mint Thewrcwk István egyik kis megemlékezése: „E sorok írója a nagy fénylő tavon vitorlázni lát egy komoly, tudós és igen kedves kedélyű egyházi férfiút, aki nemes szórakozásul nagy hivatottsággal fordítgatja a világirodalom nagyjait magyar nyelvre; a vitorlás erre is, arra is száll, hol megáll hol csak lassan úszik, s évről-évre kincsekben gazdagabb, amiket a tudós pap ott alkot a maga gyönyörűségére, s midőn egyszerre partra száll, látja, mennyivel nagyobb a málhája; de ez nem teher, hanem közkincs, s íme a parton, a magyar irodalmi és társadalmi élet partián tapsokkal üdvözlik * Amancsics későbbi nevezetes hajóvezető 82 éves korában Siófokon hali «tieg.
