Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága

1942. április / 1. évf. 1. szám

ßaHakmi Szemíe tanítványának és utódjának, Cholnoky Jenő professzornak köszönhetjük, aki a régi Balaton Bizottságnak is egyik legtevékenyebb tagja volt és most e nagymultú intézményt bizonnyal további fontos célok elérésére fogja vezérelni. Dr. MARGITTAY RIKÁRD A festői Balaton 1942 A Nemzeti Szalon kiállítása A kiállítás egy balatoni ösztöndíjas év munkásságának eredményeit fogja össze. Természete szerint meghatározott nemzedéki kép helyett nagyobb összefoglalást vázol; stílusban és korban is különálló mestereket sorakoztat egymás mellé. Olyanokat, akik régtől kialakult egyéniséggel keresik fel a balatoni tájat — idősebbeket és olyanokat, akik táguló világszemléletüket gazdagíthatják a balatoni táj élményeivel — fiatalabbakat. A nemzedéknyi, stílusbeli, vagy törekvésbeli különbségek biztosíthatják a tárlat érdekességét, változatosságát. Rokonságot a kiállítók között elsősorban a rokon témakör jelöl. A mélyértelmű ösztöndíj a balatoni tájjal ismerteti meg jutalmazottját; a teljesebb hazai tájismeretet szolgálja, tágítja az általános festőművészeti műveltséget. A Balatonvidék legrégibb és legalaposabb ismerője E g ry József. F.ddigi munkáinak nagyobb része e tájból merítette legtöbb ötletét. Kiállított műveivel kapcsolatban új értékeket vagy motívumokat kutatni meddő feladat. Művészetének régi elvei szabnak irányt, az újabb alkotások ismert módján gazdagítják élete művét. Keveset törődik a tárgyi adottságokkal, fokozottabban érdekli a fény és a levegő, az anyagszerűleg legnehezebben megragadható festői elem. Ilyen értelemben hű krónikása a tájnak, de a kevéssé változó természet elvei szerint hűtlenné válik expresszív hajlandóságával. Tárgyilag vagy anyagszerűleg józanabbnak tűnik Szobotka Imre; inkább a biztosan érzékelhető élmények krónikási szerepkörét vállalja. Nem sokat változtat egyéniségén a táj, ködös, fakó színeit nem varázsolja ragyogóbbá, tisztábbá és merészebbé a balatoni nap és környezet sem. Egyéniségéből következik első érdeklődési köre, mely szívesebben fordít hátat az ezerszínű, hatalmas víztükörnek és keresi mondanivalóját a partokon, a balatoni emberek világában, a szélesebb környezet keretében. H a I á p y János Szobotkához hasonló módon szélesebb környezetből válogatja témáit. Egyszerű összefoglalás helyett kettős munkára vállalkozik, színeire és elemeire bontja a természetet, hogy hitelesebb, »festőibb« képet állítson a szemlélő elé. Módszere helyenként, mint a »Vitorlásoknál« is, túlzónak tűnik, de formai különösségét rokonhangulatú színei magyarázzák. Vízfestményeinél biztosabb összefoglalásra kényszerül. Ellenkező úton jár Z. G á c s György. Olaj27