Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága

1943. március / 2. évf. 9. szám

lakosság másutt és még sokáig csak alkalmatlan idegeneket látott a „pesti íürdősök"-ben, Hunyady gróf mindent elkövetett, hogy a vendégek jól érezzék magukat és visszakívánkozzanak az uradalomhoz tartozó fürdőhelyekre, Berénybe, Szemesre, Szárszóra. Sági János Balaton-beírása szerint 1902-ben már közel 1500 volt a berényi fürdőzők száma. Ezt a számot túlzottnak tartjuk, mert az 1907-es Kardos—Simalya-féle Kalauz is csak 1000—1500 fürdővendégről beszél. A fürdőkultúra fejlődése a lakosság népszaporodásában is szembetűnően visszatükröződött.

1) Az 1880. népszámlálás 1081 lelket számláló lakossága tíz év alatt 1249-re szaporodott, míg 1870 és 1880 közt mindössze három lélek volt a gyarapodás. Ez a gyors fejlődés azonban a századforduló táján érezhetően megtorpant. A népesség évenkinti szaporodása 1900-ra már a 0.8%-ot sem érte el, 1910-re az évi szaporodási arányszám 0.5%-ra csökkent, 1920-ra már egyenesen fogyni kezdett a lakosság és ez a hanyatló irányzat az azóta eltelt húsz év alatt is folytatódott. 1940-ben az összes népesség nem érte el az 1400-at, a harminc év előtti lélekszámot. Berény látogatottsága feltűnően lecsökkent a többi somogyi fürdőhely kiépülése után. Nyilván része van ebben annak a körülménynek is, hogy hiába igyekezett a gróf a közvetlen partszegélyt nyár- és fűzfaültetéssel megkötni: a jég és a hullám ostroma mind többet és többet elmosott belőle, úgy, hogy a kilencvenes években a vasútállomás előtti parton épült „Magyar Tenger"—szálloda már 8—10 év előtt szinte félszigetként nyúlt be a Balatonba. Az apadásöv mindig keskenyebbre szorul és — ha sürgős és erélyes beavatkozás nem történik — nehéz elképzelni, hogy rajta, a vasút és a Balaton közt olyanféle parti nyaxalótelep létesülhessen, amilyen az összes többi somogyi fürdőhelyeken pár évtized alatt kialakult.*) Mondanunk sem kell, hogy a vasút és a tópart közti terület veszélyeztetettsége, meg a „Magyar Tenger" szállodától NY-ra fekvő Balatonpartnak fokozódó elnádasodása is károsan befolyásolja Balatonberény község és üdülőhely fejlődését. Párhuzamosan a népesség hanyatlásával, a századforduló óta Berény látogatottsága is erősen leapadt, s ez a hanyatlás mélypontját érte el 1938-ban, amikor a 3 napnál tovább ott időző vendégek száma alig haladta meg a 600-at, ugyanakkor, amikor pl. Zamárdiban közel 6000, Fonyódon 4600, Földváron közel 3000 és még Szántódon is ezernél több volt a vendégek száma. Pedig Balatonberény a nyugatmagyarországi nagyobb városok (Nagykanizsa, Zalaegerszeg, Szombathely) számára jól megközelíthető, fövénye, vizfeneke a gyermekek számára elsőrendűnek mondható; Boleman szerint: fürdés szempontjából a tónak a somogyi parton mutatkozó jó tulajdonságai itt mind fellelhetők, épp ezért bizonyosra vehetjük, hogy ha partvonalát megfelelően rendezik, tisztítják és stabilizálják, az apadás területet fásítással és feltöltéssel építkezésre alkalmassá teszik: Balatonberény a hanyatlás és senyvedés mostani állapotából ismét az emelkedés és fejlődés útjára fog térni. Dr Lukóc$ Káro}

y 1) V. 5. Lukács Károly: A Balatoinnellék népesedése. Magyar StatiszJ. Szemle, 1941. február. *) V. ö. Lukács Károly: A Balatonpart védelme a víz és jég ostroma ellen. Term.-tud. Közi. 1935 március. 7 képpel.