Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága

1942. december / 1. évf. 6-7. szám

A légkör alsó rétegében vész el a napsütés legkiadósabb része az itt lebegő por, füst, korom stb. szemecskéken, amelyeket együttvéve légköri szennyezettségnek, röviden légköri pornak nevezünk. Ez a légköri por erősen nedvszívó s hűvös éjszakákon, amikor a lehűlt levegő nedves ségtartalmát könnyebben át tudja venni, kis szemecskéi megduzzadnak s leszállnak a talajmenti rétegekben. Emmiatt hűvös hajnalokon gyakran homályosan látjuk a távoli tárgyakat, de a magasabb tornyok, hegyek kiemelkednek ebből az összesűrűsödött rétegből. Az elsőfajta szép időben a gomolyfelhők keletkezése erőteljes felszálló légáramlás következménye. Ez a keverő mozgás a légköri port a talajról magával viszi a magasabb rétegekbe, kiszárítja s ezzel együtt a szemecskék térfogatát is kissebbíti. Emmiatt az alsó légrétegek különösen a parti területek fölött megtisztulnak, az ég kékebbnek látszik, a napsütés erősebben érvényesül. Ezt a hatást túlszárnyalja ennek a szép időnek egy másik tulajdonsága. Az apró vízcseppekből álló gomolyfelhők a rájukesö napfényt minden irányban szétszórják. Emmiatt a föld felszínére gyakran több napfény jut, mintha teljesen felhőtlen lenne az égbolt. Ilyen időben mértek már a földön erösebb napsütést, mint amekkora a légkör külső határán észlelhető lenne. A napfürdőzés tehát fehér gomolyfelhők jelenlétében hatásosabb, de veszedelmesebb is, mint teljesen derült napon. Az egész napon át tartó teljesen felhőtlen ég a leszálló légáramlás következménye s ezzel eljutottunk a szép idő másik fajtájához. Ilyenkor hiányzik a légkör alsó rétegének keverő, tisztító mozgása. A mindig jelenlevő légköri por szemecskéi ennek hiányában nem emelkedhetnek fel. A melegedés miatt kiszáradnak és megkisebbednek ugyan, de a leszálló légáramlás következtében fokozottabb mértékben sűrűsödnek a talaj fölött. A magas hegyekről ilyenkor nem jó lefelé a kilátás. A hozzá nem értő azt mondja, hogy „párás a levegő''. Pedig a rossz kilátást nem a levegő vízgőztartalma, hanem az alsó rétegekben összesűrűsödött légköri por okozza. A napsütés is gyengébb ilyenkor. Különösen a napfény ibolyántúli sugarai vesznek el a szennyezett alsó rétegekben. Tudjuk, hogy a napsugár bőrbarnító hatását ezek a sugarak okozzák. A hősugarak aránylag kisebb veszteséggel haladnak át a légköri por szemecskéi között. Ilyen időben tehát érezzük a hőséget, de a napfény élettanilag fontos ibolyántúli sugarai távolmaradnak. Bőrünk sem barnul meg olyan mértékben, mint azt a forró napsütéstől várnánk. A kétféle szép idő közti különbség a síkságon teljes mértékben érvényesül. Hegyvidéken, különösen magas hegycsúcsokon, ahol a légköri por elenyészően kevés, a napsugárzás nem mutat ekkora eltéréseket, mint a talajon, de gomolyfelhők jelenléte itt is jelentős mértékben megnöveli a napsugárzás erősségét. Dr. Béli Béla