Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága

1942. december / 1. évf. 6-7. szám

ß<j^ähmiSzemic A három ház kőből készült, így a Balaton északi partjára jellemző építkezés tanúi. Ez azonban nem baj, mert hiszen egyszerre úgysem lehet a tervezett szabadtéri múzeumot elkészíteni, hosszú évek munkája az és a déli part jellegzetes épületeinek felállítása a következő évek feladata lesz majd. A jelenleg már berendezett népművészeti ház nem eredeti építmény ugyan, de ősi formák felhasználásával készült és így hitelesnek elfogadható. A mellette álló ház a tihanyi ősi építészet szép példája. Ebben kellene nézetem szerint egy balatonfelvidéki ember lakását és gazdasági udvarát berendezni. A népművészeti házban a bútorok kissé kevertek, buzsáki, kiliti, tihanyi stb. van köztük, itt csak a Balatonfelvidékről származó bútorokkal és tárgyakkal kellene a szobát és konyhát berendezni. A telke elég nagy, teret ad egy gazdasági udvar bemutatásához. Itt felépítendő volna egy szénáspajta, fából készült disznóól, földbe ásott tyúkól, krumplisverem és egy iszling a kisebb eszközök őrzésére. Lakót is kapna ez a ház, aki a rnult században szokásos kék posztóruhában fogadná a látogatókat. A népművészeti ház háta mögött áll az egykori Disznósi halászbokor háza, jelenleg lakatlan és eladó. Tulajdonosa egy másik hasonló nagyságú házzal akarja elcserélni, de ahogy látom, 2500—3000 pengőért ez a ház is megszerezhető. Nézetem szerint ezt meg kell venni, egyrészt mert füstös ház, azonkívül helyiségei magyar módra külön bejárattal nyílnak az udvarra. Mindenképen típusos, jellegzetes ősi épület, ammellett, hogy a régi tihanyi halászéletben is szerepet játszott. Az egykori Disznósi halászbokor tagjai ebben a házban jöttek össze, az udvarán javították a hálót, készítették a halászszerszámokat, bent a szobában voltak a téli összejövetelek, elszámolások, mulatozások. A szobában kellene elhelyezni a Balatoni Múzeumban őrzött és innen származó halász céhládát és céhkorsót, (vagy, ha a Múzeum nem engedi át, azok pontos másolatát) valamint a halászélet egyéb emlékeit, kisebb szerszámait, szigonyt, horgokat, szakócát, jégpatkót stb. A konyha nagyszerűen alkalmas arra, hogy ott gardát lehessen füstölni. Hermann Ottó ugyan azt írja, hogy a tihanyiak sohasem füstölték a halat, ezzel szemben még jelenleg is a legkedvesebb csemegéje a tihanyi népnek. 15-20 garda lóg egy vesszőn, a vesszők sorjában a gerendán, a konyha füstje egy hét alatt tartósítja őket. 2-3 perces melegítés után már fogyasztható. A Skansenben is van egy vendéglő, ahol eredeti svéd ételek kaphatók. Ha a gardafüstölést a mi házunkban meg tudjuk valósítani, akkor a látogatók egy eredeti, különleges helyi ételhez is juthatnának, s ennek mindig vonzóereje van. A ház udvarán ott lógna szárítófákon a tihanyi gyékényes, vagy öregháló, az egy fából faragott bödönhajó, a fészer alatt ott áll a jégszánkó, a falhoz támasztva az egy fából faragott evezők stb. A régi ősi tihanyi halászélet minden rekvizituma helyet kapna itt és valószínűleg egyik legkeresettebb látványossága lenne a tervezett szabadtéri múzeumnak. Következő lépés volna az Óvárban, lehetőleg a nyugati szélén egy kisebb szőlőterület megszerzése. Ezen kell felépíteni egy boronyapincét, mint a pincék legősibb alakját (mintául szolgálhat a zamárdi nem régen