Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága

1942. december / 1. évf. 6-7. szám

ßahlüni&em& felfedezett hasonló építmény) és egy a Tihanyban dívó, csúcsfalas kőből rakott pincét. Ebben nyerne elhelyezést egy-egy régi faprös (a nemespécselyi pincékben többet is láttam, egy-egy újért szívesen elcserélik) és a szőlőbeli élet számtalan más kelléke. Szabadságom alatt, amíg a fenti tervet boncolgattam, számításokat is végeztem. Az elmondott terv megvalósítása kb. 8-10.000 pengőbe kerülne. Hogy ezt az összeget honnan lehetne előkeríteni, erre pillanatnyilag tanácsot adni nem tudok, de azt hiszem még kölcsön formájában is meg kell szerezni, mert hiszen beléptidíjak esetén, egypár év alatt ez a befektetett tőke visszatérülne. A látnivalókról egy zsebben könnyen elférő, olcsó, népszerű ismertetőt kellene készíteni, amely minden állomáson és főleg Tihanyba érkező hajón kapható volna. A tihanyi mólón a kecskeköröm és levelezőlap mellett ezt nyomnák a tihanyi gyerekek is az érkező vendég kezébe. Ez a kis füzet a következő látnivalók megtekintését ajánlaná a vendég figyelmébe. A hegyre való felérkezés után az út először a Visszhangdombra vezet. A visszhangot eredeti mivoltába kell visszaállítani, a hangot akadályozó fákat a nyaralók kertjéből el kell távolítani. A Visszhangdombról a jól kezelt kis sétaúton a felette emelkedő Attila dombra visz az út — ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a keleti medencére — majd a Kálváriához. Onnan vissza a népművészeti házhoz, majd, a mellette álló és a balatonfelvidéki gazda lakását bemutató épülethez, innen az apátságba, mert ez a maga látnivalóival egész szépen beleillik a szabadtéri múzeum keretébe. A Kálváriakert melletti úton eléri a vendég a Disznósi halászházat, ahol a tihanyi halászélet maradványai láthatók, majd tovább a Károly király-úton a szépen, tisztán tartott, virágos falusi házak között, a református harangláb mellett, a keltasírok érintésével az Óvárba vezet az út, az említett pincéhez. Innen tovább lehet haladni az Óvár nyugati öldalán, az oda vágott kényelmes sétaúton — ezt fákkal kell szegélyezni — a Diósi tetőig, onnan az út levezet a már eddig kiásott és helyrehozott Barátlakásokig. Onnan a Ciprián-forrás érintésével a már kész sétaúton vissza a hajóállomásig. Az egész séta kb. 3 órát venne igénybe, igen lassan és kényelmesen. Az út tele van látnivalóval, a figyelmet leköti, nem fárasztó. Azok részére természetesen, akik többet akarnak látni és van hozzá idejük, a könyvecske ismertetést közöl a félsziget egyéb látványosságairól, a gejzirkúpokról, a szélfútta sziklákról, közli a hozzájuk vezető túristautak színes jelzéseit, úgy, hogy azok alapján még a vasárnapi városi kiránduló is könnyen eltalálhasson. Ez volna az, amit én magam részéről legrövidebb idő alatt és kevés költséggel megvalósítani gondolok és ami alkalmas arra, hogy a szabadtéri múzeumunk alapjait megvethessük. Ne feledjük el, Hazelius 5 faházzal kezdte a Skansent és 15 év alatt világcsodát alkotott. Nekünk a fenti terv végrehajtása esetén már három házunk és több más építményünk lenne, ami balatoni viszonylatban nagyon szép kiindulást jelenthetne. Kitartással, kedvvel és anyagi áldozatokkal pedig egypár év alatt mi is kiépíthetjük a Balaton egyik legvonzóbb látványosságát, amelybe minden magyar ember büszkeséggel, az idegen pedig elismeréssel léphetne be. Dr. Zókonyi Ferenc