Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága

1942. december / 1. évf. 6-7. szám

A Balaton télen Amikor a hőmérséklet decemberben éjjelenkint kezd a 0° alá sülylyedni, a Balaton vidáman hullámzó, locsoló felszínén jéghártyák kezde nek megjelenni. Először a partok mentén, a csendes, sekély vízben keletkezik kis, néhány milliméter vastag hártya, de ezt is könnyen feltöri a szél, illetőleg a hullámverés. Csak ha igen hideg és szélcsendes éjszakán a tó vize kisugározhatja melegét, akkor keletkezik erősebb jég a nádasokban, öblökben. Ezt már nem tudja minden kis locsolás feltörni. Ha mégis feltörte, akkor a jégdarabok a tó vizének csendes áramlásával kievickélnek a nyilt tóra és fékezik a hullámzást. Még egy-két csendes, hideg éjszaka s az egész tó felszínét belepi a jég s most már a szél nem tud hullámokat kelteni s a jégnek van ideje meghízni. Sokszor megesik, hogy amikor a jég már deciméter vastag, akkor is feltöri valami erös északi vihar s a jégtáblákat kihajtja a déli part elé, ott összezsúfolódnak s egymásra szorulnak, mint a cserépzsindelyek, a halászok nagy bosszúságára, mert az ilyen jég alsó határa rendetlen, egyes tábladarabok kinyúlnak belőle lefelé és megakadályozzák a háló húzását a jég alatt. Lassankint azonban olyan szilárd, összefüggő jégpáncél képződik, hogy ezt már semmiféle vihar sem képes felszakítani. A tó nyugalomra kényszerül, vize nem mozog, azért minden lebegő iszap leüllepedik s ha valami mesterségesen vágott léken át lenézünk a tó vizébe, csodálkozva látjuk, hogy a víz milyen tiszta. Nyáron sohasem látni ilyen kristálytisztának. A vastag, kemény jégpáncél azonban nem marad nyugalomban. Mint minden szilárd test, ez is megérzi a hőmérséklet változását. Amikor megfagyott a víz, akkor a képződött jég hőmérséklete 0°. De ha a levegő hőmérséklete mélyen a 0° alá süllyedt, akkor a jég felszíne is lehűl. Alsó lapja a vízzel érintkezik, tehát ennek a felszínnek a hőmérséklete 0° marad, de a jég felső felszíne lehűlhet — 10°—20°-ra is. Mivel a jég rosszul vezeti a meleget, az alsó, aránylag meleg víz melege nem tud gyorsan felhatolni a felsőbb rétegekbe, tehát azok lehűlnek mélyen a fagypont alá. Nagy húzó-feszültség támad a jégben mert a jég lehűlése miatt összehúzódnék, ámde a partokról nem tud felszakadni, a partok messze is vannak, tehát a jégben olyan feszültség támad, mint abban a zsinórban, amelyet erősen húzunk. A zsinór nyúlik s ha elszakad, egyszerre megint összehúzódik s a szakadás helyén a zsinór két vége messze marad egymástól. A jég azonban nagyon-nagyon keveset nyúlik meg, azért, ha elszakad, csak igen vékony repedés keletkezik, mert a jég alig húzódik össze a feszültség megszűnte után.