Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága

1942. december / 1. évf. 6-7. szám

A Balaton jégpáncélján képződött turolások szokott helyzete. Derüli éjszakában a hómentes jég rohamosan sugározza ki melegét, mélyen 0° alá liiil s egyszeresak hatalmas dörrenéssel elszakad s hajszálvékony hasadék fut végig a jégen, mint amikor az üvegtábla elreped. Mivel a jégnek csak felső rétegei hűlnek le, az alsók meg nem, tehát a jégtáblának meg kellene görbülnie, fel kellene kunkorodnia. De ezt nem teheti a súlya miatt, tehát össze-visza repedezik. A természet legcsodálatosabb tüneményei közé tartozik a tó jegének durrogása. Csendes, derült, hideg éjszakában menjünk le a szilárd jégre, Nemsokára dörrenéseket, majd sikoltáshoz hasonló hangokat, tompa nyögéseket, majd egyszerre éles csattanást hallunk s a zenebona fokozódik, úgy 9—10 óra tájban éri el tetőpontját, aztán már úgy összercpedezett, hogy lassankint kiegyenlítődik minden feszültség s a tó némaságba borul. Figyeljük meg, mi történik a repedésekkel. Azok a jég lehűlése folytán igen lassan tágulnak s reggelre néhány centiméter szélesek lehetnek. A keskeny rések azonban újra befagynak vékony jégkéreggel. Reggel, amint a napsugarak melegítik a jeget, a rések ismét bezárulnak s az éjjel képződött kis jéglemezkék élükre fordulva összesajtolódnak s furcsa kis jégtaraj, mint valami üvegfűrész rendetlen fogazattal húzódik végig a repedés hosszán. A következő éjjel ismétlődik a tünemény s ha fokozódik a hideg, akkor a mult éjjel keletkezett repedések még jobban kitágulnak. Sok telet