Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága

1942. augusztus / 1. évf. 4. szám

tották le azt a merdek maradványt, ami a vasúti bevágás és a parti lejtő köz megmaradt s ezzel, nagyon helyesen, leterhelték a lejtő felső részét és megterhelték az alsó részt s ha ott most a hullámok alámosása ellen falat építenek, akkor a vasút jó ideig biztonságban marad. De meg kell mondanunk, hogy csak „jó ideig" de nem örökre, mert a partfal is megsuvadhat s akkor utána suvad az egész lejtő vasúttal és alagúttal együtt. £z a veszedelem azonban egyelőre nem imminens. Az Üdülőtelep fölött a lejtő egyensúlyban van, különösen jó szolgálatot tesz az a mély völgy, amely a telep mögött mélyen barázdálja a lejtőt s egyrészt a rétegekből a vizet kicsapolja, bár ez nem sokat jelent, hanem különösen megcsökkenti a terhelést. A nagyobb baj Kenesétől nyugatra van. Itt a lejtő nagyon is veszedelmesen suvadós. Most is hatalmas suvadás nyomult rá a műútra, a felgyürt-hupák egész csoportja éktelenkedik ott úgy, hogy az út egy darabja el van temetve s a kocsik kénytelenek a vasút és a műút közt levő dülőútra letérni. Tekintélyes nagy suvadás ez, de az erdélyiekhez képest kicsiség. Mindazonáltal igen nehéz rajta segíteni, mert a Balaton miatt nehéz kitérni, szivárgók meg nem érnek semmit, kidobott pénz. Hogy miképen lehetne ott segíteni, azt beható tanulmányok nélkül megmondani nem lehet. A suvadások mehanizmusát még sem a mérnökök, sem a geológusok nem ismerik, azért nehéz valami jó eredményt elérni. Dr. Cholnoky Jenő.