Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága

1942. augusztus / 1. évf. 4. szám

az >akatonparti falvak újszerzeményí bízottság igazgatása alatt Budavár fölszabadítása és a töröknek Dunántúlról való kiszorítása után a Balaton környékén sem állították helyre jóidéig a vármegyei közigazgatást, hanem a bécsi udvari kamara Buda székhellyel egy külön kamarai adminisztrációt rendelt ki a visszaszerzett területek gazdasági átvételére. De nemcsak átvenni, hanem kezében is akarta tartani — minél tovább — a fegyverrel hódított területet és ezzel kettős célt kívánt elérni: a természettől dúsan megáldott vidéknek pontos számbavételével annak alapos és gyors fiskális kiaknázását és a rebellióra hajlamos magyar földesuraknak, meg a nemzeti ellenállás főfészkeinek, a vármegyéknek minél tartósabb kikapcsolását a gazdasági és politikai életből. A budai központ irányításával német provizorok (tiszttartók) egész csapata lepte el a Dunántúlt; ilyeneket ültettek be Kaposvárra és Kanizsára is, akiknek a helyszínén, lehetőleg még a birtokos nemesség távollétében összeírást kellett végezni az összes lakott és elpusztult helységekről, a központi igazgatástól szerkesztett kérdőpontok alapján. Bécsnek ez volt a — Kollonics bibornok, kamaraelnök által legvilágosabban megfogalmazott — álláspontja, hogy az országot a töröktől fegyverrel foglalta vissza, tehát a fegyver és visszahódítás jogán minden terület a kincstáré lett; ennek folytán minden birtokot csak fegyverjog (jus armorum) pénzbeli megváltás után vehet birtokába akár a jogcímét igazoló régi földesúr, akár pedig a hűtlenség folytán „notorius"-sá vált vagy a fiágban magvaszakadt birtokos helyébe a királytól megajándékozott új földesúr. Nemzetgazdasági szempontból örvendetes fejlemény volt, hogy a fiskális jószággá vált birtokok túlnyomó része jól gazdálkodó magyar urakra szállt át. Tudvalévő, hogy a Dunántúlon terültek el a XVII. század leggazdagabb magyar földesurának, a Marczali-Báthori jószágok örökösének, az 1671-ben lefejezett Nádasdy Ferenc országbírónak birtokai. Ezek javarésze Széchenyi György érsek után hasonnevű unokaöccsére és a kivégzett főúr sógorára, Eszterházy Pál nádorra háramlott. Az előbbi még kalocsai érsek korában (1677-ben) szerezte meg Szentgyörgyvár, Egervár és Pölöske várakat és ú. n. tartozékait,. köztük Magyarod, Marcali, Látrány és Köröshegy balatonmelléki falvakat; Eszterházy birtokába jutott Alsólendva és sok más falu; egy kisebb rész báró Gyöngyösi Nagy Ferenc vicegenerálisnak, ettől pedig vásárlás útján az Inkey-családnak került a tulajdonába. De számos nagy dunántúli birtok került az uralkodó külföldi híveinek, tábornokainak vagy hű udvaroncainak kezére is: így kapta Turinetti de Prie őrgróf a kihalt Zrínyi-család birtokait (Csurgó, Vízvár, Zsitfa stb.) Harrach gróf udv. kamaraelnök a magvaszakadt Sankó-család jobbára balatonmel-