Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága

1942. július / 1. évf. 3. szám

táján, alig 600 mm esik le évi átlagban és ugyancsak 600 mm alatt van a tó keleti végének (Aliga, Lepsény) csapadéka is. A víz partján tehát lényegesen kevesebb a csapadék, mint a tó távolabbi környezetében. A Balaton víztömegének hatása lenne ez a különös jelenség? Nem. Csak igen kis részben szerepelhet ennek a szárazságnak előidézésében a víztükör. A csapadék mindig felszálló légáramlás útján keletkezik. A felfelé áramló levegő a magasban kiterjed, mert ott kisebb légnyomás uralkodik. Hirtelen kiterjedésekor a fizika törvényei szerint lehűl. A hidegebb levegő párabefogadó képessége kisebb, mint a meleg levegőé, tehát a felfelé szálló levegőt a magával vitt vízpára egyre nedvesebbé teszi. Egyszercsak a lehűlés eljut az ú. n. harmatpontig, addig a hőmérsékletig, amelyen a benne lévő vízpára telíti a levegőt, a további lehűlés már a láthatatlan vízpára egyrészének kicsapódását, tehát a felhők megalakulását vonja maga után. A felhők vízcseppecskéi vagy hókristályai azután a további lehűléskor kiváló újabb vízpárától megnőnek, súlyuk egyre gyarapszik. Végül a levegő már nem tudja azokat tovább fenntartani, lehullanak, megered az eső, vagy kezdődik a havazás. A csapadékhoz tehát felszálló légáramlás kell. Hogyan jön ez létre a természetben? Többféle módon, de közülük legegyszerűbb a hegylejtő mentén történő felszállás. A hegység a beleütköző vízszintes légáramlást, a szelet, felszálló légáramlássá alakítja át, ezért a hegység és annak közvetlen környéke csapadékosabb, mint a mélyebben fekvő területek, a síkságok. Már pedig mélyen fekvő eszményibb síkságot el sem képzelhetünk, mint a Balaton sima tükrét, ahol az erős szélvihar is legfeljebb méteres egyenetlenségeket hozhat létre! A tó környezete ugyanis mindenütt, még a sík részen is magasabb, mint a Balaton szintje, a tó tükre tehát egy mélyedés a környezethez képest. Ez az oka a viszonylagos szárazságának. Nem keletkeznek felszálló áramlások a tó felett, sőt! Az északi hegyekről a nyugati és déli dombvidékről lefelé jön a szél, a leszálló levegő pedig felmelegszik, aránylagos páratartalma csökken, nincs ok a láthatatlan vízpárának kicsapódására. A Bakony, továbbá a zalai és somogyi dombok valósággal elfogják az esőt a Balatontól, mert a tó ezeknek az esöármjékában fekszik. Látjuk hát, hogy mennyire tévedtek azok az állítólagos szakemberek, akik a harmincas években lecsapolások és ármentesítések ellen azzal az érvvel küzdöttek, hogy a kiöntések én mocsarak jelenléte növeli a csapadékmennyiséget, mert a vízfelület párolgása a csapadékképződéshez elegendő vízpárát ad a levegőnek. A Balatonvidék csapadékviszonyai megdönthetetlen bizonyítékai annak a megállapításnak, hogy a párolgó vízfelület egymagában nem elegendő a csapadékhoz, felszálló légáramlás is kell ahhoz, hogy ez a párás levegőt felemelje és az így keletkező lehűlés a kicsapódást létrehozza. Hazánk legcsapadékosabb vidékének, a Máramarosi havasoknak közelében nincs nagy vízfelület, ott mégis évi 1000—1500 mm csapadék esik, mert még az Adriai-tengerből származó vízpára is csak ott csapódik le, ha keresztül halad a magyar medence mélyenfekvő belső területei felett s útjában nem talál okot a felemelkedésre. A felszálló légáramlás másik oka lehet a talaj erős felmelegedése. A Balaton nagy barátja és kiváló ismerője, Cholnoky Jenő professzor,