Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága

1942. július / 1. évf. 3. szám

Mi az oka, hogy az aránylag nagy felületű víztükörnek nincs meg nagyobb távolságban a tőle várt szélsőségeket mérséklő hatása? Az, hogy a tó mélysége csekély, átlagban csak 3 méter, víztömege ezért nyáron nem tud a környezettől nagyobb mennyiségű meleget elvonni s ezzel távolabbi környezetét is hűteni, télre pedig kevés meleget tud tárolni és nem képes ezzel enyhíteni a vidéken kifejlődő hideget. A tengeri éghajlatra jellemző mérséklő hatást tehát hiába várjuk a sekély Balatontól, bármennyire is büszkék vagyunk aránylag nagykiterjedésű tavunkra. Jó intelem ez azok számára, akik a harmincas évek idején, a sorozatos nyári kánikulák alkalmával az Alföld mocsárvilágának erőszakos visszaállítását óhajtották, abban a reményben, hogy az így nyert vízfelületek enyhítik az alföldi perzselő hőséget és a szomszédos területek növénytermelését ezzel előmozdítják. A hőmérsékletet tehát csak közvetlenül a part mentén módosítja a tó. Ezt a megállapítást a tihanyi félszigeten, a Biológiai Kutatóintézetben közvetlenül a tóparton lévő meteorológiai állomáson nyert hőmérsékleti adatok is alátámasztják, mert az éjszakai talajmenti lehűlések ezen a Balatonba benyúló földnyelven szintén 3—4°-kal gyengébbek, mint a tótól nagyobb távolságban. Nézzük most a 3. ábrán a csapadék évi eloszlását a Balaton körül. Itt már nagyobb változatosságot találunk, mint a hőmérsékletben. A tó nyugati végén, Keszthelyen, 710 mm a sokévi csapadékátlag, az északi, hegyes vidéken ugyancsak meghaladja az évi összeg a 700 mm-t, a tó irányában azonban mind nyugat, mind dél, mind észak felől lényegesen csökken a csapadékmennyiség. A somogyi part közepén, Lelle és Szemes