Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága
1942. július / 1. évf. 3. szám
bélatelepi, keszthelyi, tihanyi, balatonfüredi, balatonalmádi-i vízvezetékek és a balatonkenesei fővárosi üdülő vízmüve. Ezek közül 3 vízmű: Siófokon, Balatonföldváron és a balatonkenesei fővárosi üdülőnél korszerűen szűrt és fertőtlenített balatonvizet szolgáltat. Ezeknek a vízműveknek nagy előnyük, hogy nyers víz úgyszólván korlátlanul áll rendelkezésükre és így még erős jövőbeli fejlődés esetén is vízhiánnyal szemben biztosítva vannak. A szolgáltatott víz azonban kissé ízetlen és meleg. Egyik vízműnél a klórozás következtében a fellépő chlorphenol kellemetlen szaga miatt merültek fel panaszok. A balatonlellei, balatonbogiári és keszthelyi vízmüvek fúrt kutakból szerzik be vízszükségletüket, A Balaton-part ezen a részén ugyanis fúrt kutakból kellő mennyiségű és jóminőségű víz nyerhető. A balatonfüredi és az újonnan épült balatonalmádi-i vízvezetékek forrásvízből gravitációs úton kapják a szétosztott vizet. A víz igen jó minőségű, hideg, egyedüli hibája a víz nagy keménysége. A tihanyi vízmű aknás kutakból termeli a viszonylag csekély vízmennyiséget. Ma már számos olyan üdülőhely van a Balaton mellett, ahol ugyancsak vízvezeték létesítése volna még kívánatos. Ezek között elsősorban Alsóörs emelhető ki, hol az ásott kutak vize már általában szennyezett, de fúrt kúttal sem lehet jó ivóvizet szerezni a geológiai viszonyok miatt. Itt egy magasabban és elég közel fekvő forrásvíz levezetése biztosíthatna egyszerű megoldást. Néhány helyen fúrt kutak vizét lehetne vízvezetékkel szétosztani. Előnyösen volnának építhetők további olyan vízművek is, melyek balatonvíz tisztítása és fertőtlenítése útján szereznék be a szétosztandó vizet. Hangsúlyozni kell, hogy nagyobb forgalmú, igényesebb közönségre vagy külföldi forgalomra számító üdülőhelyek ellátása vízművekkel ma már elengedhetetlen követelménynek tekintendő. Természetesen családias jellegű, vagy még kevésbbé beépült üdülőhelyeknél megfelelő megoldás az is, ha jó ivóvizet szolgáltató közkutak állanak rendelkezésre. Tekintettel arra, hogy a Balaton partján sűrűbben épült üdülőhelyek területén úgyszólván kivétel nélkül nem lehet egészséges, szennyeződéstől mentes ivóvizet szerezni ásott kutak révén, tekintettel továbbá arra, hogy fúrt kutak vagy más megoldás túlságosan drága ahhoz, hogy olyat magánosok, vagy kisebb penziók saját használatukra létesítsenek, az egészséges ivóvíz biztosítása csak közkutak, vagy kisebb forrásvíz levezetésének útján érhető el. Az Országos Közegészségügyi Intézet eltekintve attól, hogy a balatonalmádi vízvezeték forrásfeltárási munkáinál fontos kezdeményező szerepet vállalt, mely egyszerű és olcsó megoldási lehetőséget biztosított a balatonalmádi-i vízvezeték megépítésére, fontos munkát végzett avval is, hogy a balatoni üdülőhelyeken nagyszámú fúrt közkutat létesített. Ezek a fúrt közkutak részben már magukban megoldják az egyes üdülőhelyek ivóvízellátását, részben fontos útmutatást szolgáltatnak arra vonatkozólag is, hogy üdülőházak, szállodák, penziók hogyan oldják meg a saját vízbeszerzésüket házi vízvezeték részére. Ebből a szempontból bizonyára érdekkel bír annak ismertetése, hogy milyen módon, milyen mélységű fúrással, milyen vizet lehet a balatonparti üdülőhelyeken feltárni. A Balaton délkeleti parjának legnagyobb részén a tó szegélyein elterülő üdülőtelepeken megfelelő és kielégítő mennyiségű vizet lehet kis mélységű fúrt kutakkal szerezni. Siófoktól egészen Balatonföldvárig egy 30—40 m
