Hrabovszky Dávid: Néhány levelek Balatonról, és mellyékéről (Balatoni Füzetek 1. Keszthely, 1998)

BEVEZETÉS Hrabovszky Dávid neves evangélikus család tagjaként született a Győr megyei Felpécen 1804-ben. A rokonságban volt szuperintendens (Hrabovszky Sámuel) és az ugyancsak lelkész Hrabovszky György (17621825), aki prédikációival, egyházi írásaival szerzett hírnevet. A pozsonyi evangélikus líceum elvégzése után szinte egész Európát beutazta, élményeiről több tudósításban számolt be: Fries, töredék utazási rajzokból. (Szemlélő, 1836.); Utazási rajzok Némethonban, s keleti tenger körül látott, s érzett életképek szerint. I-II. (Kassa, 1837.); Párisi napló, utazási töredékek. (Regélő Pesti Divatlap, 1842-1843.); Velencei levelek. (Pesti Divatlap, 1846-1847.). Hazatérve több nemesi családnál vállalt nevelői állást, majd az 1850-es években az esztergomi főgimnáziumban tanított. Széles érdeklődésű, olvasott ember volt, amit munkái igazolnak. Próbálkozott a költészettel is. Versei jelentek meg a Szépliteratúrai Ajándékban (1825.), az Aurorában (1826.), a Koszorúban (1828.), a Sasban (1831-1832.) és az Urániában (1831.), de az 1830-as évek elejétől felhagyott ezzel. Elsősorban kitűnő német nyelvtudását felhasználva értekezéseket írt a kortárs német írókról, költőkről, tudósokról, köztük J. W. Goethéről (1749-1832), A. H. Lafontaineről (1758-1831) a regényíróról, A. H. Heeren (1760-1842) és H. Luden (1778-1847) történészek munkásságáról, J. F. Blumenbach (1752-1840) természettudósról, és Ch. F. S. Hahnemann (1755-1843) orvosról, a mostanában újra divatossá vált homöopátia feltalálójáról. Összefoglalta az evangélikus iskolák történetét (A magyarországi evang. Luth, oskolák rövid rajza. Szemlélő, 1836.), de írt egy munkát „A gőzerőművekrőr és értekezést a kultúrtörténetről (Egykét adat Magyarország culturája történetéhez. Atheneum, 1843.). Olvasottságát balatoni tudósításaiban is hasznosította, amikor Cannabich és Fessier munkájára hivatkozott. Alaposak voltak mitológiai ismeretei is, hisz találó hasonlataiban a görög-római hitvilágnak nemcsak a legismertebb isteneit említi (Bacchus, Dionyszosz, Mercur stb.), de olyan alig ismerteket is, mint pl. Komosz. Tudósításait levélformában írta meg. A fiktív levél, mint irodalmi műfaj már az ókorban is ismert volt, elég ha itt Ciceróra hivatkozom, a 18. században pedig Mikes Kelemen a magyar irodalomban is magas szinten honosította meg. Az első tizenkét levél 1826. január 11. és 31. közöttre van keltezve, az utolsó kettő pedig 1826. júliusra. Ez utóbbiakon a helyet, Füredet is megjelölte, az előzőeken nem szerepel helység. Ez nyilvánvalóan abból fakad, hogy az első tizenkét levél keletkezésének időpontjában