Hrabovszky Dávid: Néhány levelek Balatonról, és mellyékéről (Balatoni Füzetek 1. Keszthely, 1998)
nyéket. Ezt tapasztalja az érző szív Balaton mellyékén, 's nem tsuda, ha azután a' felemelkedett érzeményeknek áldozó szív az illy helyeket nevezetesekké szokta tenni. Nagy az a' lélek, ki az illy nevezetességeket a' feledékenység homályából kitudja vívni; rokonult érzelem nélkül ez lehetetlen. Fénylik azért örökké Kisfa-( 85 )ludynk' neve. - Az én tollam tsak egy két vonatot 19 próbál ezen gyönyörű Múzaböltsőnek 20 mostani képéről felvenni; - remény lem, segíti gyengeségét a' legkisebb rajz vonatoknak új meg új képzelődést teremthető eleven bája III. Ugyan az nap. Rajzolatomat hasonlítással kezdem. Ha nem határoz is a' hasonlítás, 21 de képzeletet bizonyosan gerjeszt, 's a' képzeletet valósithatja úgy, ha a' hasonlatosság mennél esmertebb tárgyról szakasztott virág. Ugy gondolom, Balaton mellyéke megérdemli a' Magyar paraditsom nevezetet. Nintsenek itt ugyan borzasztó meredekségű, vad kopár sziklák; nintsenek sebes hegyi patakok, zuhogó víz-ömlések, 22 égig nyúló jegenyék, 's vad fenyvesek, mint Magyar földünknek vad ko19 vonalot = vonást 20 Múzaböltsőnek = a költészet bölcsőjének 21 Ha nem határoz is a' hasonlítás = ha nem is pontos a hasonlat 22 víz-ömlések = vízesések