Somogyi György szerk.: Szecessziós exlibrisek a Balatoni Múzeum gyűjteményéből (Keszthely, 1988)

A könyv mint a tudás foglalata és a Gesamtkunstwerk jelképe, egyszersmind az exlibriseken legtöbbet szereplő motívum is. Az exlibris embereszménye, érthető módon, a könyvbarát, vagyis az ember, akit a könyveka műveltség kellékeikéntvesznek körül. A gyűjtő a felvilágosult ember képét táplálja önmagáról, és ezt a képet szereti gyűjteményének darabjain viszontlátni. A legkülönbözőbb témájú könyvjegyeken megjelenő, gyakran a legelképesztőbb szerepekbe erőltetett könyvmotívum azonban éppen az eszmény erőtlenségéről árulkodik A nyitott ablak párkányán nyugvó Művészet és Tudomány című kötetek, a kódexlapokból sarjadó fű vagy a könyveket lapozgató aktok ugyan az ember és a természet, szellem és test megnyugtató összhangját hivatottak jelképezni, a könyvtárakban azonban a „vanitatum vanitas" kísértete bolyong, és a könyvükbe kapaszkodó aktokat könyörtelenül ragadja el exlibrisvilág másikvezérmotívuma: a Halál. A könyv ugyan „ biztonság a viharban ", akár az élet tengerén duzzadó vitorlával száguldó hajó - de az alkonnyal beköszöntő szélcsend bölcsessége nem másra oktat, minthogy „ az utazás épp oly céltalan, akár a hullámok". (Máskor ugyanezt Goethe idézet támasztja alá: „a hullám emel, majd elborít, s elsüllyedünk".) Exlibrisvilágban a szántóvető ekéje könyveketforgat ki a földből, a magvető sugárözönb en halad a fölkelő Nap-könyvfelé, a rózsakerteket pávák és hattyúk népesítik be, titkos ködök, füstök és lángok gomolyognak, ám a hegycsúcsokat örök hó borítja, a Szépségfogalompárja a Haszon, az életfájának könyvlétráról szüretelhető gyümölcse nem egyéb, minta Jólét, az élet lépcsője a majomtól a koponyáig vezet, és az élet kútjára az van írva, hogy „ ez az élet az örökélet". Exlibrisvilág lakói oly kor hő si pózban és meztelen kebellel sóvárogják a Fényt, vagy könyveikkel fölfegyverkezve, jéghegyek, tövisek és szörnyek közt törnek,, Előre!Föl!", a Nap felé, máskor meg hűs szobákban, szellős dombtetőkön és langyos ligetekben olvasgatnak magányosan, vagy hárfázó faunok és táncoló nimfák között írogatják be könyveikbe, hogy „lassan járj, tovább érsz". Olykor széttört bilincseket, fáklyát és kalapácsot rázva kiáltozzák, hogy Jog és Hatalom, Munka és Haladás, máskor pedig a létforrása és a tudás kútja körül gyülekeznek, vagy szentélyekben táplálják áldozatuknak Művészet, Élet és Erény feliratú urnákban égő tüzét.