Somogyi György szerk.: Szecessziós exlibrisek a Balatoni Múzeum gyűjteményéből (Keszthely, 1988)

A művészet és a tudás megváltó erejéhez fűzött illúzióik azonban ilyenkor is - a túlvilágban, az öröklétben és a természetfölötti rendben való hit reményét vesztve - csak többé-kevésbé kancsal ábrándokként jelennek meg. Gyakran nyakatekert jelképeikés allegóriáik - a hagyomány szentesítő ereje helyett - izzadva összehordott mitologikus és történeti, vallásos és profán, okkult és természettudományos ismeretek hasonlóságának a felismerésére támaszkodnak. Mégis, az az „életérzés", amely az egyéni és nemzeti, idő- és térbeli távolságokat áthidalva, a gyűjtők nagy, nemzetközi cserepiacánakjellegzetes légkörét megteremtette, valóságos oázist idéz annak a tömegtermelésnek immár minden illúziótól mentes sivatagában, amely egykor a szecessziót giccsként megbélyegezve temette el (élve).