Somogyi György szerk.: Szecessziós exlibrisek a Balatoni Múzeum gyűjteményéből (Keszthely, 1988)

z exlibris (a könyveket személyi tulajdonként megjelölő könyvjegy) a századfordulón nőtte ki eredeti rendeltetését, és elsősorban gyűjtőszenvedély tárgya lett. De az lett maga a könyv is: a birtoklás vágyát fölkeltő, szép tárgykéntjelent meg a kereskedők pultján, s került a vágyukat kielégítő könyvbarátok otthonába. A nagyobb kiadók házi grafikusokat alkalmaztak, könyvkiállításokat rendeztek, és az illusztrációnak készült metszetek önálló műalkotás rangjára emelkedtek Szaporodtak a kis példányszámú, díszkötéses luxuskiadások, és az exlibris a könyvdíszítés egyik elemeként nyert új értelmet. Néhány kiadáshoz csak bibliofil társulatok tagjaként, előjegyzéssel vagy más, hasonló könyvritkaságot föláldozó csere révén lehetett hozzájutni. A könyvbarát tulaj donjeggyel látta elféltett kincseit, s értéküket a borító belső oldalára vagy az előtétlapra ragasztható könyvjegy művészi értékével is növelni igyekezett. Egyre többféle, különböző színekkel és különböző papírokra nyomott exlibrist rendelt, de miután könyveinek előtétlapja is gyakran eleve gazdagon díszített volt, egyre ritkábban ragasztotta be azokat, inkább exlibriseit is önálló értéktárgyakként kezelte. A megrendelésre könyvjegyeket készítő grafikusok nem ritkán maguk is gyűjtőkvoltak, illetve számos gyűjtő készített maga is exlibriseket. Mivel a gyűjtemények értékének a mennyiség mindig egyszerűbb értékmérője a minőségnél, 1880 és 1920 között százezerszámra készültek exlibrisek Európában és Amerikában. Sokan úgyszólván válogatás nélkül, a legkülönbözőbb felfogású grafikusoktól rendeltek százszámra exlibrist pusztán cseretárgykészletük növelése céljából. Érdemes volt drága, de különleges nyomatokat rendelniük, mert befektetésük a csereüzletek során megtérült. Ez igényes és látványos, a nyomatok alapján gyakran bizonytalanul azonosítható technikai megoldásokra buzdította a grafikusokat. Jelentős művészek is készítettek exlibriseket. Többségük azonban közepes képességű grafikus vagy műkedvelő munkája volt. Mégis, a szecesszió jegyében született könyvjegyek zöme minden tekintetben a későbbi exlibrisekéfölött áll, és a könyv kultuszának kétségtelen virágkorát fémjelzi. Hozzásegít e virágkor szellemi állapotának, ízlésénekés világszemléleténekmegértéséhez.