Bodnár Éva dr.: Balatoni Képtár (Keszthely, 1975)

ROHBOCK LUDWIG: TIHANY. 1850 KÖRÜL LUDWIG ROHBOCK: TIHANY, UM 1850 szellem ébrentartásában, a jobb jövőbe vetett remény élesztésében a hazai tájak, történelmi múltunk levegőjével áthatott vidékek, várak ábrázolása is nagy szerepet játszott, sőt romantikus tájfestészetünk fejlődésével jelentősége erősödött. Ebben a vonatkozásban tehát különösen érdekesek a balatoni témájú tájképek is. Romantikus tájfestőink — bécsi, velencei, müncheni akadémiai iskolázottságukkal, itáliai tanulmányutakon kiművelt tehetségükkel — felvették a versenyt a kortárs német, osztrák, orosz, cseh vagy olasz tájképfestőkkel. Festészetünk gyökerei a XVII. századi nagy francia tájfestők, Claude Lorrain és Nicolas Poussin klasszikus tájábrázolásáig az ún. heroikus tájképfestészetig nyúlnak. E hatás azonban áttételesen, tulajdonképpen közvetve érintette festészetünket: mesterüknek, id. Marko Károlynak művészetén keresztül. Id. Markó Károly festői felfogásának megfelelően átvették a tájkép klasszikus kompozícióját, a kis Staffage alakokkal élénkített előteret, de képeikben a hazai táj festői kivágásai szabadabb szerkesztést eredményeztek, a mitológiai vagy bibliai szereplőket pedig magyar népi alakokkal helyettesítették. Megtaláljuk romantikus tájfestőink alkotásaiban a képszerkesztés szabályai szerint az árnyékolt előteret, jobb és bal oldalon a dús lombú fákat, a távlat hatásának fokozására az ún. repoussoir figurákat, festményeiken azonban a várromok a magyar múltról regélnek, a táj sokszor a Balaton partja és hegykoszorúja. E nemzedék — Ligeti, Molnár, Telepy — az 1820-as évek szülötte, nagy idők tanújaként a reformkorban nőtt fel, a szabadság eszméi hatották át. Ligeti Itáliából, ahol id. Markó Károly mellett dolgozott, jött haza, hogy beálljon az 1848—49-es szabadságharcba honvédnek. 15