Sági Károly szerk.: Balatoni Múzeum Keszthely (Keszthely, 1969)

kozatosan nehéz fegyveizetüvé alakult át. A honfoglalók szablyáját egyenes, kétélű, nehéz, kardok szorítják ki. Keleti hatású az a rekesz,Zpmáncos korong, amely a salföldi pálos kolostor egyik sírjában került elő. Hosszú ideig használták. Eredetileg kapcsoló-tű volt, melynek tűszerkezete letört, akkor átfúrva nyakban hordták. Talán I. Endre orosz kapcsolatai révén került hozzánk. I. István előírta, hogy minden tíz falu köteles templomot építeni. Első falusi templomaink fából épülhettek, ilyenről tudunk pl. Hegymagason is. A falusi kőtemplomok építése a XII-XIII. században indult meg. A középkori Nagykeszi község temploma volt az a rom, ami Gyepükaján határában található. Makettünk eredeti alakjában mutatja be. Az Árpádkor edényei közül külön kell beszélnünk a keszthelyi Dobogón előkerült XII-XIII. századi darabról. Ottó freisingi püspök említi a XII. században a magyarok nyári sátorszállásait. Egy ilyen ideiglenes telep nyomát találtuk meg a keszthelyi Dobogódomb lábánál. Ezen a telepen ásott gödörben, szájával lefelé került elő a fenékbélyeges edény, ami alatt kanalasgém tojása és egy vasszeg volt. A telep jólétét biztosító babonás cselekmény emléke az érdekes lelet. A dobogói edény fenékbélyegének elemzésénél az derült ki, hogy ősi napszimbólumok csökevényei ezek. Képüket a fazekas könnyű kézikorongjába vésték, rajzuk így támadt az edények talpán. Az edények tartalmát voltak hivatva a romlástól megóvni. A fenékbélyeg használata VIII-IX. században avar közvetítéssel terjedt el a Kárpátmedencében. Használatuk a X-XIII. században általános Középeurópában. A tárlóban kiállított festett, palack-alakú edény a múlt század közepén került elő Zalaváron. Több ezer apró ezjist pénz, volt benne. Nagy Lajos halála (1382) utáni zavaros viszonyok közepette rejtették el a leletet. Hasonló darabok kerültek elő Balatonfüredről, Tapolcáról, Zamárdiból és Siófokról is. Az 1. számú tárló felett a környék árpádkori úthálózatát mutatjuk be. A vitrin mellett, a sarokban az 1882-ben lebontott keszthelyi Szent Márton templom gótikus ízlésű keresztelő medencéjét látjuk, melyet 1465-ben állítottak fel. Ez a Szent Márton templom a mai kastély és az út közti dombocskán állott, Keszthely plébániatemploma volt. A késői Árpádkor és vegyesházi királyaink korának paraszti munkaeszközeit és az ásatások során előkerült kultúrnövények maradványait mutatjuk be a 2. számú tárlóban. E korban a rozs (Secale céréale L.) nagyarányú elterjedése észlelhető. A tatárjárás (1241-42) vidékünket nem pusztította. IV. Bélát üldöző tatárok Tolna táján törtek be a Dunántúlra és arra is vonultak vissza. A tatárjárás során kiderült, hogy csak a várak nyújtottak védelmet a