Dr. Dornyay Béla: Keszthely-végvár a törökvilágban (Keszthely, 1935)

cesek gót ízlésű és természetesen keletéit, (vagyis hossztengelyével K—Nyi irányban elhelyezkedő) temploma. Ezt pontosan Ny-ról, D-ről és K-ről, tölgyfagerendáktól (?), vagyis patánktól szegélyezett földtöltés (3—5 —10 — 12—13) veszi körül, de úgy, hogy DNy ról ennek egy kis szögletes kiugrása (5) van. A templomhoz észak íelől hozzáépített ferences (ma premontrei) kolostort már nem veszi körül ilyen földtöltés, hanem közvetlenül szegélyezi a bizonytalan mélységű vízárok (31—32 — 33 —34—1), ami különben a templomot övező földtöltést is szegélyezi mind a három oldalról (4-28 -29-30-13). A templom nyugati homlokzatának két sarkán a ma is meglévő két rézsútos támpillér látható, bejáratánál pedig, egy kis toronyszerűén (?) kiugró épület alapja (4), ami annál feltűnőbb, minthogy az irodalom mindig úgy emlékezik meg, hogy csak a tetőnek volt fatornyocskája, mely helyett a mai nagy, 60 m-es tornyot 1878ban építtette Festetics I. Tasziló gróf. Persze ebből az alaprajzból nem lehet azt eldönteni, hogy itt (a 4-nél) tényleg torony állott-e, vagy pedig csak valami előcsarnok-félét rejtő toldalék! De viszont annál meglepőbb, hogy a nyolcszög három oldalával záródó (tehát polígon szentélyzárású) apsishoz (9 — 11—12—13) északról, helyesebben észak-